wings.hu múzeumok, gyűjtemények Finnország

A Finn Légierő Múzeuma

Kárpáti Endre

Tikkakoski apró falucska Helsinkitől északra mintegy 300 kilométerre, a finn tóvidék nyugati szélén. A falu mellett hosszú betoncsík húzódik, a közeli Jyväskylä repülőtere, mely a finn légierő múzeumának is otthont ad.

A gyűjteményre az épület előtt póznákra emelt Gnat könnyű vadászgép hívja fel az utazó figyelmét. Ezenkívül csak néhány különböző MiG-21-es, illetve Draken áll a hangár előtt, stabil radarok és egyéb légvédelmi eszközök társaságában. Persze, a hosszú tél, a hónapokon át tartó sötétség miatt csak úgy lehet nyitva egész évben a múzeum, hogy a gépeket fedett helyen, kiállítási csarnokban helyezik el.

Belépés után kiderül, hogy Tikkakoski tényleg kis hely - a jegyárusítással, a szuvenírbolt és a kávézó üzemeltetésével foglalkozó hölgy két jegy kiállítása között a falu fodrászaként is funkcionál.

Míg a helsinki múzeum kiállítási csarnokába belépve Prága-Kbelyre emlékeztető zsúfoltság fogadott, addig ennek itt nyoma sincs. Világos, tágas csarnokban két sorban állnak a gépek. Méghozzá micsoda gépek!

A plafonra függesztették annak a Thulin D-nek a másolatát, mely a finn légierő első repülőgépe volt - a kis egyfedelest a svéd Eric von Rosen bárótól, a finnek nagy barátjától kapták ajándékba, 1918-ban. Alatta az első világháborút idéző gépek, a sorban az első a francia gyártmányú Gourdou-Leseurre GL-22-es. A felsőszárnyas gépet öröm volt repülni . amikor működött. Műszakilag nem volt igazán megbízható, és a levegőben sohasem használták a géppuskáját, ugyanis a földi lőpróbák során sikerült számos légcsavart darabokra lőni.

A francia gép mellett egy angol, melyet a britek az első világháború egyik legjobb vadászgépének tartanak - bár a Martinsyde F.4 Buzzardból igazából már egy sem került bevetésre. A finneknél a típus meglehetősen hosszú karriert futott be, az 1923-ban rendszeresített gép utolsó példányát csak 1939-ben selejtezték le. A következő egy Morane-Saulnier M.S.50C, az egyszerű vonalvezetésű felsőszárnyas franciából 1925-ben rendszeresítettek hat darabot. Velük szemben korabeli repülőgépmotorok láthatók, illetve tablókon mutatják be a légierő kialakulását.

A húszas-harmincas éveket még néhány olyan könnyebb gép képviseli, mint a saját gyártású de Havilland DH-60X Moth, melyet úszótalpakkal szereltek fel . hát igen, ez az Ezer tó országa. Majd egy Focke-Wulf FW 44 Stieglitzcel elérkeztünk a második világháborús szekcióig. A békekötés utáni felségjelet viselő C-47-es alatt egy saját gyártású Fokker D.XXI áll, sítalpakkal felszerelve. A holland fejlesztésű gépből összesen 97 darabot rendszeresített a finn légierő, melyekkel 191 légigyőzelmet értek el - 16 gép elvesztése árán. Egy példányt behúzható futóművel készítettek el, így a gép mintegy 15 km/h-val gyorsabb lett, de ugyanakkor rosszabbul emelkedett és a fordulékonyságából is veszített, így végül ezt az egy darabot is visszaalakították normál szériagépnek.

A Fokker mellett egy ismerős formájú gép áll. A finn pilóták hatalmas sikereket értek el az amerikai Brewster Buffalókkal, a 44 példánnyal összesen 478 gépet lőttek le, miközben ők maguk 23-at veszítettek el légi harcban - ugyanakkor az amerikai, brit és holland pilóták kezében csúfos kudarcot vallott a típus a Távol-Keleten. A finnek annyira megkedvelték a tömzsi gépet, hogy annak gyártása mellett döntöttek. Az eredeti gyártó segítsége nélkül, fából akarták elkészíteni azt, zsákmányolt szovjet műszerekkel és motorral. Azonban a Buffalo időközben teljesen elavult, továbbá a prototípus az áthelyezett üzemanyag-tartályok miatt stabilitási problémákkal is küszködött, így a programot végül törölték . az egyetlen elkészült példány látható itt, mely a VL Humu típusjelzést kapta.

A Buffalo-utánzat mellett egy igazi klasszikus áll, egyike a 159 rendszeresített Bf 109G-nek. A finnek a Messzert is nagyon jól megtanulták repülni, 663 légigyőzelmre tettek szert a típussal, miközben ők maguk 34 gépet vesztettek. A gépek olyan jól beváltak, hogy egészen 1954-ig használták azokat, bár az alkatrészhiány elég komoly fejfájást okozott a szerelőknek.

Az egykori ellenséget egy P-39Q Airacobra képviseli, mely eredeti színeiben, kiemelt helyet kapott a gyűjteményben. A szovjet gép 1944 júniusában, navigációs tévedés nyomán szállt le a frontvonal finn oldalán.

A második világháború időszakát számos egyéb tárgyi emlék is idézi. Lezuhant repülőgépek motorjai, egy Jak-9-es függőleges vezérsíkja, felderítőgépek kamerái, egy hatalmas légvédelmi fényszóró, mellette egy Würzburg típusú radar. Az Airacobra mellett a falra szerelve korabeli gépfegyverek, francia könnyűgéppuskától szovjet 37 mm-es gépágyúig. Mellettük különböző célzóberendezések, míg a hangár egy másik sarkában számos repülőgéprádió látható - a specializált részgyűjtemények alaposságát jól jellemzi, hogy kiállították a mindössze mintegy 300 darabban gyártott Nyeman R-10-es felderítőgép rádiókészülékét is!

Külön szekciót kapott a finn repülőgépgyártás is. A VL Myrsky vadászgép a pilóták szerencséréje túl későn készült el ahhoz, hogy bevethessék a háborúban, ugyanis a csillagmotoros gépekkel több katasztrófa is bekövetkezett, melyeket szilárdsági probléma okozott. A típusból sajnos csak egy szélcsatorna-modellt tudtak kiállítani. Látható azonban a VL Pyörremyrsky egyetlen megépített példánya. A Daimler-Benz motoros vadászgépet fából készítették, hogy a lehető legkevesebb értékes nyersanyagot kelljen felhasználni. Azonban a típus fejlesztése elhúzódott, és így csak a háború befejezése után emelkedhetett a levegőbe a prototípus, egy Messzerből kiszerelt motorral. Noha jobban emelkedett, mint a Bf 109G, és fordulékonyabb is volt, rendszeresítésére nem került sor - a harcok befejeztével elég sok Messerschmittjük maradt.

A számos sikertelen gép után a finn repülőgépgyártásnak olyan rossz híre alakult ki, hogy amikor egy gyakorlógépre kiírt pályázaton a saját fejlesztésű Valmet Tuuli III legalább annyira jónak bizonyult, mint a Saab 91 Safir, inkább a svéd gépet rendszeresítették.

A repülőgép-múzeumokban meglehetősen gyakori, hogy amit nem tudnak eredeti formában bemutatni, azt makettekkel pótolják. A tikkakoski múzeum ebben is élen jár . sok száz, ha nem több ezer, kiemelkedően magas színvonalú 1/72-es méretarányú makettet helyeztek el. Számos kitűnő dioráma látható, mely teljesen átfogja a finn légierő második világháborús mindennapjait. És noha a múzeumnak határozottan nem célja az egyetemes repüléstörténet bemutatása, a makettekkel ezt is megteszik: csak az arab-izraeli háborúk mintegy száz kis műanyag harci gépet kaptak!

A makettek nagy részét a galérián helyezték el, ahonnan a repülőgépekre is kitűnő rálátás nyílik, néha egészen szokatlan perspektívában mutatva meg a nyugdíjas vasmadarakat.

Természetesen a második világháború utáni évek sem maradhattak ki. A gépek sorát egy kisszériás, saját gyártású gyakorlógép nyitja meg, mellette két helikopter. A Mi-1-es lengyel licencváltozata volt az első a finn légierő forgószárnyasainak sorában. A négy könnyűhelikopter után három Mi-4-es szállítógépet rendszeresítettek, melyek ugyan erősen karbantartás-igényesnek, de egyben meglehetősen megbízhatónak is bizonyultak.

Az első sugárhajtóműves vadászgépüknek csak a gyakorlóváltozatát állították ki, egy Vampire T.55-öst. Mellette egy teljes Saab 91 Safir - a bejáratnál a gyerekek kedvéért elhelyeztek egy Safir-kabint, melybe be lehet mászni játszani. De persze a géptorzó elé kiírták a lajstromjelét és legfontosabb adatait.

A korai sugárhajtóműves korszakot képviseli egy-egy pillangóvezérsíkos Fouga Magister, MiG-15UTI, illetve Folland Gnat vadászgép, melynek Finnország volt az egyetlen európai rendszeresítője. A kisebb gépek fölé emelték a négy Iljusin Il-28-as egyikét, egy igazi öszvért. A felderítő változatú Il-28R bombaterét kinyitották, így jól látszanak a fényképezőgépek, de a gép farokrészére szerelt célvontató-berendezés is a célzsákkal. Mellette még egy megbütykölt felderítő: a MiG-21F-13-as szárnya alá kamerakonténert függesztettek. A Mikoján-Gurjevics gép mellett egy másik szuperszonikus vadász, egy Draken zárja a kiállított repülőgépek sorát. Mellette két orr-rész, nyitott kabintetővel - döbbenetes az ergonómiai különbség a MiG-21Bisz és a Draken között!

Ez után már nem marad semmi hátra, mint egy Tu-95-ös hatalmas gázturbinája mellett a kisétálni a kicsi, de fantasztikusan jól megcsinált múzeumból. Miközben a látogató a frissen kivont Drakenek és a MiG-21-esek között a kocsija felé sétál, egyszer csak eszébe villan a szó, ami már jó ideje a fejében motoszkál: etalon.

Az Aranysas 2005. februári számában megjelent cikk nyomán

Kapcsolódó cikk

Legyél Te az első hozzászóló!