Helsinki repüléstörténeti gyűjtemény
Finnország két repülési múzeummal is rendelkezik. Ezek közül a kisebbik található az átlagos utazó számára viszonylag könnyen elérhető helyen, mindössze néhány buszmegállónyira Helsinki nemzetközi repülőterétől.
A nem túl nagy kiállítási csarnokba belépve meglehetős zsúfoltság fogad. Balra egy Focke-Wulf FW 44 Stieglitz burkolásra váró törzse, jobbra egy Draken betolva a sarokba, míg középen a képet egy Brandenburg W 33-as hidroplán uralja, annak a W 29-esnek a továbbfejlesztése, melynek albertfalvai gyártású példányait a Tanácsköztársaság 9. vörös repülőszázada is használta.
A mennyezetről régi vitorlázógépek lógnak, és a bejárat mellett mindjárt egy nagyméretű tablón magyarázzák el, hogy a finn gépeken alkalmazott horogkeresztnek semmi köze a nácizmushoz, annak gyökere a Kalevala idejéig nyúlik vissza. A légierő történetének szentelt teremben jónéhány régi kétfedelű látható, helyi gyártásúak éppúgy, mint például a két világháború közötti meglehetősen sikeres csehszlovák repülőgép-ipar egyik terméke, a Letov S 218-as is.
Természetesen a második világháború eszközei is láthatók. Lezuhant és kényszerleszállt szovjet gépek motorjai, német 1000 kg-os bomba, Daimler-Benz motor a légcsavartengelyen át tüzelő gépágyúval, a legsikeresebb finn Brewster Buffalo alkatrészei - a földön szétbombázott gép kabintetetje és kerekei mellett itt a függőleges vezérsíkja is, 38 légigyőzelmi jelzéssel. A sarokban pedig egy igazi kincs, egy eredeti UTI-4-es, az I-16-os kétszemélyes gyakorlóváltozata. Mivel az akkoriban nagyon szegény Finnország mindent hadrendbe állított, amihez csak hozzáfért, ezért természetesen a tömzsi kis gépre is felkerült a horogkeresztes felségjel.
A következő, kicsi és sötét termet teljes egészében a második világháborúnak szentelték. A légvédelmi eszközök (löveg, géppuskák, lőelemképző, távmérő) és a makettek mellett helyet kapott egy Hawker Hurricane is - a finn felségjelű vadászgépen még teljesen eredeti a festés, így a függőleges vezérsíkjára felfestett két és fél légigyőzelmi jel is. Mellette egy tengerből kiemelt Bf 109G-2 roncsai. A négy Airacobra felett győzedelmeskedő gép már a háború után, 1946-ban végzett furcsa módon önmagával. Pilótája egy lövészet során ellőtte a célzsák vontatókötelét, amely a Messzer légcsavarjára tekeredett, és a kompresszor beömlőnyílását is elzárta. Szerencsére az öt légigyőzelmes ásznak sikerült túlélnie a vízre szállást.
Az utolsó, nagyobb teremben talán még nagyobb a zsúfoltság, mint az elsőben volt. A csarnok képét meghatározó három utasszállító - egy-egy DC-3-as, Convair 440-es és Lockheed Lodestar - azonnal jelzi, hogy itt a polgári repülésen van a hangsúly. A fal mellett egy DC-2-es törzse, melyet még a második világháború során használtak, majd sok éven át játszótérként szolgált. A nagyobb gépek árnyékában különböző iskola- és sportgépek, az itt kiállított boxermotoros, szépnek nehezen nevezhető PIK-11-es után szinte hihetetlen, hogy ugyanez a gyár készítette a gyönyörű PIK-20-as vitorlázógépet is. Természetesen olyan ismertebb gépek is láthatók, mint a Fiesler Storch, Klemm Kl 25, vagy Z-37 Čmelák egy-egy példánya is, illetve a légitársaságokat bemutató tabló előtt a határőrség de Havilland Canada DHC-2-ese.
Az amatőr készítésű gépek sorában egy aprócska egyszemélyes autogiro is látható, mely leginkább egy hosszában félbevágott Bell 47-esre emlékeztet. Mellette igazi helikopterek, a légierő Mi-1-ese és Mi-4-es kutató-mentője.
Ezzel gyakorlatilag a végére is értünk a múzeumnak, legfeljebb már csak az udvaron álló két MiG-21-est érdemes megemlíteni, melyek szintén hozzásegítik a mi Petőfi Csarnokunkra emlékeztető jellegű, jól láthatóan alacsony forrásokkal rendelkező kiállítást, hogy teljes keresztmetszetében mutathassa be a teljes finn repülés történetét.
Az Aranysas 2005. januári számában megjelent cikk nyomán
Legyél Te az első hozzászóló!