Az Amerikai Egyesült Államok Légierejének Múzeuma, Dayton

Kárpáti Endre

Az Amerikai Egyesült Államok Légierejének múzeumát az ohiói Dayton szomszédságában, a Wright-Patterson Légitámaszponton, az egyik legnagyobb amerikai kísérleti repülőtéren helyezték el.
A gyűjtemény két részből áll, a hatalmas törzsanyagból, illetve az elnöki különgépek és a kísérleti gépek hangárjából, melyet a fő kiállítástól pár kilométerre helyeztek el. A két részt óránkénti buszjárat köti össze. Jelen cikkünkben csak az előbbivel foglalkozunk, nagyon prózai okból: a rendelkezésemre álló egy nap egészen egyszerűen még erre is kevés volt, nem állt módomban átmenni a másik részbe.

A kiállított gépeknek csak elenyésző töredéke áll a szabad ég alatt, csak a nagyméretű gépeket helyezték el az időjárás viszontagságainak kitéve. Azonban olyan ritkaságok találhatók itt, mint az egyik Rockwell B-1A szuperszonikus bombázó, vagy az az EC-121-es, mely az AWACS gépek történetében először segítette hozzá légigyőzelemhez az általa irányított vadászgépet. A C-133-asból azt a példányt állították ki, mely számos világcsúcsot szerzett meg a légierőnek. Az igazi Herculesből viszont nem szállítógép szerepel itt, hanem az egyik első AC-130 csatagép, még háromágú légcsavarokkal. A C-135-ös sorozatból sem sikerült hétköznapi darabot kiállítani - az egyik "lógó orrú" EC-135N-t rakéták nyomon követésére használták, míg a mellette álló NKC-135A az első repülőgép-fedélzeti lézerkísérletekben vett részt.

A tornádóbiztos ikerhangárba belépve kiemelt helyen szerepel a Wright fivérek gépének másolata, melyet az első világháborús gyűjtemény követ. A múzeum többi részétől eltérően itt még nagyon sok külföldi gép látható, többek között Fokkerek, Nieuportok és egy közelmúltban felújított Caproni bombázó. Az amerikai légierő két háború közötti "színes" időszakát is számos gép képviseli.

A második világháború időszaka természetesen alaposan kiveszi a részét a gyűjteményből. Többek között látható a Flying Tigers önkénteseinek Kínában bevetett P-40E-je, a kiállított B-25-ös diorámába rendezve idézi fel a Tokió elleni Doolittle-támadás előtti eligazítást, a hangár másik sarkában pedig ott áll a Nagaszakira atombombát dobó B-29. Kiállítottak amerikai felségjelzéssel repülő angol gépeket is, egy-egy Mosquito és Spitfire PR.XI felderítőgépet. Számos támogató gép is látható az időszakból, a kiállított Catalina kutató-mentő repülőcsónak oldalára a bombázókon szokásos módon felfestették a megmentett emberek számát. A zsákmányolt gépek között látható Macchi MC.200, hosszú orrú FW-190D, valamint dugattyúmotoros és reaktív hajtású Messerschmittek is.

A háborút követő időszakból nagyon bőséges a felhozatal, közöttük olyan érdekességekkel, mint a fiahordó kísérletekhez használt XF-85 Goblin, illetve egy olyan F-86H Sabre, melynek oldaláról eltávolították az összes burkolólemezt, így jól látható a gép szerkezete. 2003-ra fog elkészülni a múzeum új, harmadik épülete, ami jelentős munka elé állítja majd a személyzetet - ugyanis át akarják oda vinni a hangár közepén álló Convair B-36-ot. Ehhez pedig mindent ki kell pakolni előle. A számos kisebb gép mellett többek között olyan csöppségeket kell majd megmozgatni, mint egy-egy B-17, B-24 és B-29. Ez a felsorolás elég jól jellemzi a fél hangár méretét!

A második hangárban további meglepetések várnak. Az ajtóval szemben egy F-22 (az egyik prototípus), mellette egy-egy F-117 és F-15. Fölöttünk az előrenyilazott szárnyú X-29 lóg a plafonról, balra elnézve pedig az B-47 és a B-52 mögött a terem végében ott áll az egyetlen megmaradt XB-70 hárommachos bombázó! Az egyik sarokban az X-gépek sora az X-1B-től az X-15-ig, másutt egy Northrop F-5 szerénykedik - csak megkerülve tűnik fel az orrán a 160 délkelet-ázsiai bevetésjelzés.
A világ egyik legnagyobb repülőgép-múzeumából távozni sem egyszerű - a bejáratnál elhelyezett szuvenír-boltban önmagában is erőlködés nélkül el lehet tölteni fél napot!