Moszkva - Hogyinka

Hogy az egykori Szovjetunióban rendszerbe állított katonai gépeket a moszkvai nagyközönség is egyszerűen megtekinthesse, a kilencvenes évek elején a hogyinkai repülőtéren egy nagyon érdekes kiállítást hoztak létre.

Miután leszálltunk a 2-es metró "Aeroport" megállójánál, el kell sétálnunk az "Aerovákzál" (innen indulnak az utazókat szállító buszok a Moszkva melletti repülőterekre) mögé 200 métert, és már meg is érkeztünk a kiállítás helyéhez, Oroszország legrégebbi repülőteréhez, a Frunze nevét viselő Központi Repülőtérhez.

A gyűjtemény csak orosz mértékkel számított közepes méretűnek: 1993 szeptemberében 61 repülőgép várta a közönséget, többségük igen ritkán látható típus. Persze akadt itt a MiG-23/27 családból is hét különböző gép, de az igazi érdekességet az olyan prototípusok és kisszériás gépek jelentették, mint például a nagy sorozatban gyártott Szu-15TM előfutárának, a tízdarabos "szériát" megélt Szu-15T-nek az egyik példánya. A repülőtér mellett található Szuhoj tervezőirodától más különlegességek is kiállításra kerültek. Ilyen a T-10Sz-20 típusjelű Szu-27 prototípus, amelyet távolsági világcsúcskísérletre szántak, de láthattuk a Párizst megjárt T-8-15-ös Szu-25-öst is, amely leginkább csökkentett infravörös sugárzást produkáló R-195-ös hajtóműveivel tér el a szériaváltozattól. Eredetileg egy másik Szu-25 prototípus szerepelt a kiállítás 1991 júniusi megnyitóján, a T-8-12-es, de azt azonnal eltávolították, miután egy tábornok véletlenül észrevette a gép lágy, radarelnyelő tulajdonságú borítását.

Természetesen a Mikoján irodától is akadt csemege. A kisszériás gépeket a nagy magasságokra tervezett MiG-19SzV, és az igen korai MiG-23Sz képviselte, míg a prototípusokat a MiG-23B változat 1970 augusztus 20-án berepült legelső példánya, illetve a MiG-29 negyedik prototípusa. Ezek után az már szinte természetes, hogy az öt kiállított MiG-25-ös egyikében a szériától eltérő, R-15BF-300 típusú hajtómű dolgozott valaha...

A többi tervezőirodától eltérően, a Jakovlev gépek közül olyan kevésbé harcias repülőkkel is találkozhatunk, mint a Jak-18PM, Jak-23UTI vagy a Jak-32. A nagyragadozókat a Jak-25/28 család hét példánya képviselte, amelyek közül néhányat elég nehéz az ismert altípusok közé sorolni. Található volt még Jak-38M is, és 1993 szeptemberében az - akkor már egyetlen - Jak-141 prototípus is a füvön árválkodott.

A Tupoljev és a Lavocskin irodák termékei az igen ritkán látható felderítő robotrepülőgépek közül kerültek ki (Tu-123, Tu-141, Tu-143 és La-17R). Két Iljusin gép és számos Mil helikopter mellett elszórva légvédelmi rakéták, rádiólokátorok és néhány olyan szárazföldi harceszköz is látható volt, mint például sorozatvető, vagy deszantharckocsi.

A múzeum sorsát megpecsételte az oroszországi vadkapitalizmus - az egykori repülőtér területén hatalmas építkezésbe kezdtek, így a kiállítást a kétezres évek elején bezárták, az addigra már meglehetősen lepukkant gépeket egyszerűen az építési terület egyik zárt sarkába tolva össze. Így múlik el a világ dicsősége.