wings.hu múzeumok, gyűjtemények Franciaország

A Diadalív árnyékában

Kárpáti Endre

A francia repüléstörténet meglehetősen kevés publicitást kapott hazánkban az utóbbi években. Pedig annak a nemzetnek, amely megalkotta a Blériot XI-est és a Mirage III-ast, bőven van még mivel büszkélkednie - ennek állít emléket a világ legrégebbi repülőmúzeuma, a Le Bourget-i Musée de l'Air and de l'Espace.

A francia pilóták és konstruktőrök az első világháború végéig vitathatatlanul a repülés élvonalát képviselték. Ennek, és a múzeum 1918-as alapításának köszönhetően nagyon sok korai tárgyi emlék került kiállításra a "Le Grande Galerie" nevű csarnokban, mely korábban a Le Bourget-i repülőtér utasforgalmát szolgálta ki.

Az első sikeres repülőgépek közé tartoztak Henry Farman gépei. Az 1907-es Voisin-Farman gép ugyan csak replika formájában került kiállításra, technológiai korhűségét azonban nem érheti szó, mivel 1919-ben készítették el kiállítási célra.

Miután az Eiffel-tornyot léghajójával elsőként körberepülő Alberto Santos-Dumont figyelme a levegőnél nehezebb szerkezetek felé fordult, 1908-ban megalkotta az itt látható Demoiselle nevű gépét. A könnyű, egyszerű szerkezetű gépnél sokkal nehézkesebbnek tűnik a mellette látható, egy évvel későbbi Levavasseur Antoinette, melynek csónakszerű törzsében már nyolchengeres V-motor kapott helyet. 1910-et írtak, amikor elkészült az első hidroplán, Henri Fabre Hydravion nevű szerkezete. A plafonra függesztett egyfedelest kacsaszárnyakkal és tolólégcsavarral látták el, így a gép mögötti bárkán helyet foglaló szerelő veszély nélkül be tudta indítani a motorját. Számos korabeli erőforrás, légcsavar és egyéb tárgyi emlék mellett kiállításra került Armand Deperdussin 1912-es Moncoque nevű versenygépe is - ez volt az első héjszerkezetű törzzsel felszerelt gép, mellyel az akkoriban fantasztikusnak számító, 200 km/h feletti sebességet ért el Roland Garros. A nagy sebességű szerkezet fölé fejjel lefelé függesztették fel azt a Blériot XI-est, mellyel 1913-ban Adolphe Pégoud elsőként hajtotta végre a világon a bukfencet - előtte senki sem bízott meg ennyire a gépe szilárdságában.

Az első világháború korai szakaszának jellegzetes konstrukcióját mutatja be a tolómotoros, kétfedeles Voisin L.A.S. felderítő-bombázó, illetve a belga felségjellel kiállított Faman 7-es. Látható az egymotoros Caudron G.III iskolagép, illetve a belőle egyszerűen kifejlesztett, kétmotoros Caudron G.IV harcigép is. A korabeli bombázók fegyverzetének fejlődését is bemutatják, az ártalmatlannak bizonyult, kézzel leszórt vasnyilaktól a robbanóbombákig. A háború előrehaladtával megjelent az igény az ellenséges gépek leküzdésére - a kiállított Nieport XI Bébével maga De Rose őrnagy, a francia vadászrepülő-erők megszervezője indult harcba. A franciák leghíresebb vadászgép-sorozatából, a nem túl fordulékony, de nagyon szilárd SPAD-okból kettő is látható. Míg a SPAD VII-est az egyik leghíresebb francia ász, Georges Guynemer repülte, addig a SPAD XIII-ast a legsikeresebb: Paul-René Fonck 75 légigyőzelme közül 52-t ért el a típussal. A különböző fegyverek és motorok között helyet kapott az a Hispano Suiza 8C is, melynek hengersorai közé már akkoriban egy 37 mm-es gépágyút szereltek. Nagyon érdekes belülről is megnézni a Zeppelin LZ 113-as léghajó meglehetősen zsúfolt kabinját, melyben keverednek a repülőgépekre és a hajókra jellemző eszközök és műszerek.

A háború szürke igavonói közül a Breguet XIV-es és a De Havilland D.H. 9-es egymotoros bombázógépek egy-egy példányát állították ki. Az ellenség technikája is helyet kapott, a faszerkezetű, kétfedelű Pfalz D.XII és Fokker D.VII mellett már egyértelműen a jövőt - és a francia technika majdani lemaradását - mutatja be az egyfedeles, fémépítésű Junkers D.I-es.

A kétszintes, galériás elrendezésű hosszú csarnok megtekintése után kisebb, egyszerűbb szerkezetű, ám nem kevésbé izgalmas tartalmú termekben követhetjük nyomon a repülés további fejlődését.

A húszas-harmincas évek technikáját bemutató csarnokba belépve mindjárt egy Farman Goliath törzse ötlik a szemünkbe. Az 1919-ben bemutatott kétmotoros utasszállító 26 méteres fesztávolságával, közel öt tonnás felszállótömegével, és tizenkét utasnak helyet biztosító zárt kabinjával korának Jumbója volt. Több gép is mesél a kor rekordrepüléseiről. Az Oiseau Canari (kanári madár) nevű Bernard 191-essel 1929-ben elsőként repülte át az Atlanti-óceánt leszállás nélkül, kelet-nyugati irányban Assolant, Lefèvre és Lotti - továbbá az első potyautas, Arthur Shreiber. A mellette álló, hatalmas benzinkészlettel feltölthető Breguet XIX Superbidont Point D'Interrogationnak, vagyis kérdőjelnek keresztelték el készítői, mivel nem voltak benne biztosak, hogy eljutnak a géppel a kitűzött célpontokig. Az első nagyobb útján kelet felé vette az irányt, 1929 szeptemberében Franciaországból Mandzsúriáig repültek a géppel, 8000 kilométert téve meg leszállás nélkül. A gép leghíresebb repülésének 1930. szeptember elsején vágtak neki, Dieudonné Costes és Maurice Bellonte 37 óra alatt repült leszállás nélkül Párizsból New Yorkba, ellentétes irányban ismételve meg Charles Lindbergh teljesítményét.

A sebességi versenygépeket képviseli a Potez 53-as. A behúzható futóműves, de még merev légcsavaros géppel Georges Detre 1933-ban nyert meg egy 2000 kilométeres versenyt, 322 km/h-s átlagsebességgel.

A rövid felszállópályák iránti igényt akkoriban az autogirókkal próbálták meg kielégíteni - míg az itt látható 1928-as Cierva C.8 II inkább még kísérleti gépnek tűnik, melyet egy Avro 504-es törzsének felhasználásával "bütyköltek" össze, addig a mellette felfüggesztett Cierva C.30-ast már viszonylag nagyobb sorozatban gyártották.

A modern katonai repülés iránt érdeklődők valószínűleg a következő iker-termet találják a legérdekesebbnek, melyben a második világháború utáni francia légierőt és prototípusokat mutatják be. A nagy világégés után néhány évig a francia mérnököknek nem sikerült teljes mértékben kielégíteni a légierő igényeit, így néhány típust Amerikából vásároltak, vagy idegen licenc alapján gyártottak. A gyarmati végjáték során Algériában a felkelők ellen felhasználták az itt látható North American T-6-osokat is. A kis sárga gyakorlógép mellett álló Sabre és Super Sabre azonban szerencsére sohasem került francia színekben éles bevetésre, bár a Thunderjet részt vett az 1956-os szuezi harcokban. Brit konstrukció a franciák egyik első sugárhajtóműves vadászgépe, bár az SE 535 Mistral nevű gépet mi elsősorban de Havilland Vampire-ként ismerjük.

Természetesen a francia konstrukciók sem maradhattak ki az Armée de'l Air modern kori történetét bemutató szekcióból. Igazi "kályhacső" konstrukció a Dassault Ouragan, illetve továbbfejlesztése, az erősebben nyilazott szárnyú Mystére IV. Nyugat-Európa első szuperszonikus vadászgépe is látható, a Super Mystére B.2 egyik példánya. A Mirage gépcsalád kifejlesztése hamar véget vetett annak a gépnek a gyártásának, mellyel az izraeli pilóták két háborúban is számottevő sikereket értek el. A repülőgépek szerkezete iránt érdeklődőknek igazi csemege a kiállítás ismertetőjében "Mirage F1 Cristal" néven emlegetett szerkezet. A szépvonalú vadászgép összes rendszerének (futómű, hajtómű, avionika, stb.) fontosabb elemeit egy, a gép formáját idéző plexi vázba építették be, így nagyon jól látható, mennyire is bonyolult egy korszerű repülőgép.

A csarnok másik felében a háború utáni francia kísérleti gépek és prototípusok közül látható egy csokornyi. Az első gázturbinás repülőjüket, az SO 6000 Tritont még a háború alatt kezdték el tervezni, titokban. Az egyszerű vonalvezetésű gép első felszállására 1946-ban került sor, egy Jumo 004-es sugárhajtóművel, melyet hamarosan egy Rolls-Royce Nene-re cseréltek le. A torlósugárhajtóműves Leduc 010-es tervein még korábban, már 1937-ben kezdték meg a munkát, a gép azonban csak 1949-ben repült az új hajtóművel - igaz, akkor is egy SE. 161-es négymotoros szállítógép tetején emelték a levegőbe. Továbbfejlesztése, a szuperszonikus Leduc 022 már saját erejéből szállt fel. Nagyon érdekes a gép kialakítása, hiszen a törzs egyetlen hatalmas átmérőjű csőre emlékeztet, melynek átmérőjét jól jellemzi, hogy az ebből előrenyúló szívócsatorna-központitestben kapott helyet az egész pilótafülke!

Nagy sebességű elfogóvadásznak tervezték a SO 9000 Tridentet. Az egyenes szárnyú gép szárnyvégein egy-egy gázturbina biztosította a folyamatos tolóerőt, míg a feladatkörrel járó hatalmas emelkedési sebességet a törzs végébe szerelt rakétahajtómű tette lehetővé. Szintén vadászgépnek szánták a Nord 1500 Griffon II-t. A kacsaszárnyas, orr alatti beömlőnyílásos, kombinált torlósugárhajtóműves gép már 1955-ös első repülésén áttörte a hangfalat, majd a kísérletek során 1959-ben a 2,13-as Mach-számot is elérték vele. Rendszeresítésére azonban nem került sor.

A függőleges fel- és leszállás iránti kísérletek is helyet kaptak a kiállításon. A sikeresebb megoldást képviseli a kisméretű SO 1220 Djinn helikopter, melynél a forgatónyomaték problémáját úgy oldották meg, hogy a gázturbina kompresszora által termelt sűrített levegőt fújták ki a rotorlapátok végein, így forgatva meg azokat - egyedüliként a sorozatgyártású forgószárnyasok körében. A rácstörzsű gépecskével ellentétben a szépvonalú, koaxiális rotorral felszerelt, nagyobb méretű Breguet G.III nem került sorozatgyártásra. A helikoptereknél jóval bizarrabb szerkezetek is láthatók itt. Az egyik ilyen az SA-610, mely gyakorlatilag egy kerekekre helyezett ülés, két oldalán egy-egy, közel függőleges tengelyben felszerelt kisméretű gázturbinával. Ennél is borzasztóbb a gyűrűszárnyú repülőgép, a Coléopter fel- és leszállási tulajdonságainak kikísérletezésére létrehozott SNECMA C 400 ATAR-Volant. Ez tulajdonképpen egy nagyméretű, több méter hosszú hagyományos gázturbina, függőlegesbe fordítva, némi burkolólemezekkel és támasztófutóművekkel felszerelve - az egész szerkezet tetején, a szívócsatorna fölött szabadon helyet foglaló pilótával. És volt, aki ezzel repült!

Szerencsére életképesebb prototípusokat is kiállítottak, melyek egy-egy sikeres szériát indítottak útjára. Látható az első Mystére IV-es éppúgy, mint a legelső Mirage III-as, vagy a Mirage 2000 01-es sorozatszámú példánya. Egzotikusabb Délibábok is helyet kaptak. A hatvanas években népszerű helyből fel- és leszálló gépek egyik megoldása lehetett volna a Mirage III V. A deltaszárnyú vadászgép megnyújtott törzsébe nyolc kis emelőhajtóművet szereltek, így a változatlan menethajtóművű gép továbbra is elérhette a hangsebesség kétszeresét. Bonyolultsága miatt rendszeresítésére nem került sor. Másik évtized, másik divat - a Mirage G8 kétszemélyes vadászbombázót változtatható nyilazású szárnyakkal látták el, azonban ez sem jutott el a sorozatgyártásig.

Önálló épületet kapott a Concorde elsőként levegőbe emelkedett prototípusa. A hatalmas utasszállító árnyékában egyéb izgalmas gépek is helyet kaptak - itt állították ki ugyanis a második világháborús harcigépeket. Az I-153-ast 1941-ben zsákmányolták a németek Ukrajnában, onnan került a gyűjteménybe. A háború első szakaszát idézi fel a franciák legjobb vadászgépe, a Devoitine D.520. Festése szerint szintén francia pilóták indultak harcba a Spitfire XVI-ossal, mely a RAF 340. "Ile de France" repülőszázadának színeit viseli. Másik légierő, azonos nemzetiségű pilóták: a szovjet légierő kötelékébe tartozó Normandia-Nyeman vadászezred önkéntes francia pilótái Jakovlev gépeket használtak, melyeket a győzelem után ajándékba kaptak. Így erősíthette a negyvenes évek francia légierejét az itt látható Jak-3-as, az amerikai, angol, francia és német gyártmányú gépek mellett. A szabad francia légierőt képviselő bombázó sem egy túl gyakori kiállítási tárgy, a rossz hírű B-26 Marauderből világszerte csak néhány példány látható.

Két gép viseli az ellenség színeit, bár az Fw 190-est a háború után Franciaországban is gyártották. Az itt kiállított példány Josef "Pips" Prillernek, a 101 győzelmes ász gépének színeit viseli - az őrnagy egyike volt azon maroknyi pilótának, aki 1944. június 6-án megpróbálta megzavarni a Szövetségesek invázióját. A sugárhajtóműves Heinkel He 162 Volksjäger már túl későn készült el ahhoz, hogy befolyásolni tudja a háború menetét.

A csarnokban modernebb harci gépek is láthatók. Meglepő a hasonlóság az SO 4050 Vautour kéthajtóműves, tandemfutóműves vadászbombázó és a Jakovlev Jak-25-28 gépcsalád tagjai között, bár a francia gép nem volt képes a hangsebesség átlépésére. A katonai masinák között hatalmasnak számít, azonban a Concorde árnyékában szerényen megbúvik a gyönyörű vonalú Mirage IV-es szuperszonikus bombázó egy korai példánya is.

A kiállítás hatalmas gépanyagából a szabad ég alá is jutott. A legfontosabb polgári masinák közé tartozik a Concorde egyik sorozatpéldánya, a tíz példánynyi sorozatot megért 150 személyes Dassault-Breguet Mercure utasszállítógép, vagy a Boeing 747 egyik példánya. Ez utóbbiba - külön díj fizetése ellenében - fel is lehet menni, bár nem egészen a megszokott látvány várja a látogatót. A gépet több helyen is felmetszették, hogy egy nagy utasszállító szerkezete is valamelyest megismerhető legyen. Elsőre ártalmatlan szállítógépnek néz ki a francia légierő DC-8-asa, ám alaposabban megnézve feltűnhet, hogy túl sok antennát szereltek a gépre. Nem nehéz kitalálni, a gépet elektronikus felderítő feladatokra használták.

Kiállításra került a Falcon 20-as, az egyik első sikeres business-jet prototípusa. Az akkor még Mystére 20-as nevű géppel Jaqueline Auriol kategóriájában 1965-ben sebességi világcsúcsot ért el. A berepülőpilóta hölgy ekkor már a leggyorsabb nő volt a világon, 1962 júniusában egy Mirage III-assal 1000 km-es körön 1849 km/h sebességet ért el. A nagy sorozatban gyártott üzleti szállítógép mellett egy kevésbé sikeres is helyet kapott. A Luftwaffe színeit viselő német HFB-320 Hansajet szárnyát előrenyilazták, hogy a főtartó átmenő szerkezete ne zavarja meg az utaskabin kialakítását.

A hordozófedélzeti repülőket képviseli egy-egy Dassault Etendard IVM és Vought F-8P - ez utóbbi felhajtott szárnyvégekkel. Nagyobb tengerészeti vasak is láthatók, egy francia SP-2H Neptune - melynek szárnyai alá kisegítő gázturbinákat függesztettek -, illetve egy Bre-1150 Atlantic formájában.

A külföldi vadászgépek sorában meg kell említeni egy korai Saab J-35A Drakent, valamint egy F-105G lokátorrombolót is. Az egykori ellenséget képviseli egy csehszlovák gyártású és felségjelzésű MiG-21F, valamint egy szovjet vörös csillagot viselő, de valójában egykor keletnémet MiG-23ML.

Természetesen Mirage-ok is kerültek a szabad ég alá. A különféle sorozatgyártású III-asok és V-ösök mellett helyet kapott az egykor az F-15-ösök vetélytársának szánt, nagyméretű Super Mirage 4000-es is - ezzel is emelve annak a kiállításnak a fényét, amely révén Le Bourget nem csak kétévente nyújt izgalmakat a katonai repülés szerelmeseinek.

Az Aranysas 2005. augusztusi számában megjelent cikk másodközlése

Legyél Te az első hozzászóló!