wings.hu múzeumok, gyűjtemények Ukrajna

Kijevi repülőmúzeum

Toldi Miklós

A Zhulyany-i repülőtér tőszomszédságában található az Ukrán Állami Légiközlekedési Múzeum. Jelenleg hetven repülőeszközt szemrevételezhetünk a tizenöt hektáros területen, ezek között a polgári légiközlekedés és a katonai repülés emlékei egyaránt megtalálhatóak.

A gépek szabad ég alatt állnak, de a múzeum bejáratánál kiállított látványterv szerint már megszületett az elképzelés egy modern épületegyüttes létrehozásáról. Szó mi szó, ennek a szép kollekciónak a nagy része megérdemelné a fedett helyen való tárolást. Ráadásul az intézmény jelenlegi formájában a látogató nem jut semmilyen háttéranyaghoz, pedig bőven volna miről mesélni. Az új tervek megvalósításában az Antonov gyár oroszlánrészt vállal magára és nem csak az anyagiak vonatkozásában, hanem folyamatosan átadja a hangáraiban rejtőző kísérleti repülőgépeket és prototípusokat. Amennyiben ez nem csak terv marad, hanem ténylegesen is megtörténik, a múzeum átlép a "valamikor mindenképpen meglátogatandó"-ból a "kihagyhatatlan" kategóriába. Belépve a múzeum területére egy gondozott park és aránylag jó állapotban lévő repülőgépek sora fogadja a látogatót, csak az épületeken látszik meg az idő és a pénzhiány vasfogainak őrlése. Információként a gépek előtt elhelyezett táblák szolgálnak, ahol két nyelven sorolják fel a fontosabb paramétereket, valamint néhány mondatnyi összefoglalót kapunk az adott típus vagy változat történetéről. Ezen túlmenően, lehetőségünk van a gépek nagy részénél a személyzet munkahelyét is szemrevételezni. Néhány példány eleve nyitva áll a látogatók előtt, de a különlegesebb vasak belső átvizsgálása is lehetséges néhány hrivnya befizetését követően.

Szinte az összes, Szovjetunióban épült hidegháborús repülőgép típus megtalálható itt, csak néhány lyuk maradt a sorban, pl. a MiG-19-es vadászgép. Utasszállítókból és szállító gépekből pl. egy-egy Il-14 / 18 / 62 / 76T / 86, Tu-104 / 134 / 154, An-2 / 24B,T / 26-os szerepel a kínálatban. Az Il-14-es külön érdekessége, hogy egy sarkkörön túl szolgáló példányt láthatunk. A Tupoljev utasszállítók belső berendezései bizonyára megdobogtatja azoknak a szívét, akik fizető vendégek voltak egykor ezeken a gépeken. A Szuhoj család tagjai közül talán egy korai Szu-7-es és a Szu-15-ös vadászgép a legérdekesebb - de Szu-24-est sem láthatunk múzeumban ennél közelebb hozzánk. Bár háborúkban nem vett részt a Szu-15-ös, ennek ellenére híres, vagy inkább hírhedt lett a hidegháború évei alatt. Ezzel a típussal lőttek le két, a szovjet légtérbe tévedésből behatoló Koreai utasszállító gépet, az elsőt 1978-ban, a másodikat 1983-ban. Még egy, több szempontból is érthetetlen incidens egyik főszereplőjévé vált a típus. 1981-ban egy Argentin CL-44-es szállított fegyveralkatrészeket Izrael számára és repülése közben megsértette a Szovjetunió légterét. Az elfogására felszálló Szu-15-ös a cél közelsége miatt nem tudott rakétát indítani, így nekirepüléssel semmisítette meg a szállítógépet. A vadászgép pilótáját megmentette a katapultülés és épségben ért földet, de a szállítógép személyzete az életével fizetett tévedéséért.

A MiG vadászgépek sorában egy ritkán látható M-21 célgép is helyet foglal. Ebből, a MiG-21PF-ből átalakított távirányított típusból 150 darab készült Lvovban, ahol már jelentős tapasztalatokkal rendelkeztek a MiG-15-ös és MiG-17-es hasonló átépítései folytán. A gépekből kiszerelték a radart és az egyik törzstartályt, hogy helyet biztosítsanak a távirányításhoz szükséges berendezéseknek. A gépeket földről vagy egy másik repülőgépből egyaránt lehetett irányítani, valamint a rendszerei rögzítették a rá indított rakéták távolságát és találatait. Mivel meglehetősen költségesnek bizonyult ez a fajta kiképzési eljárás, csak néhány lérakos vagy vadászpilóta foghatta be célként a pilóta nélküli huszonegyeseket. Egy hozzáértő szem számára, valószínűleg hosszú időre elfoglaltságot biztosíthat a kerítés mellett leparkolt és külső lemezeitől megfosztott MiG-25-ös belső szerkezete - de szerencsére láthatunk egy makulátlan RB változatot is a típusból. Forgószárnyasok tekintetében is gazdag a felhozatal, a Mi-24 harci helikopter több változatával is - köztük a korai, "kockaorrú" A-val - találkozhatunk itt Mihail Mil tervezőmérnök nevét viselő iroda szinte összes, nagyobb szériában gyártott helikoptere társaságában. A két óriást, a Mi-6A-t és a Mi-26T-t egymás mellett állították ki, így jól megfigyelhetőek, legalábbis külsőre a különbségek. A Mi-6-os fülkéjét sajnos teljesen lecsupaszították, mindösszesen az ülések és egy műszerfal imitáció tölti ki a hatalmas belső teret. A Jak-28-asra sem akadunk rá minden fészerben, itt ráadásul egy U, vagyis egy kiképző változat várja a látogatókat. Hazánkban is fellelhető volt még néhány éve egy felderítő huszonnyolcas, mára már csak az orr része maradt meg. A legtöbb repülő múzeum dagadó kebellel állítana ki egy ilyen ritkaságot, nekünk csak meg kellett volna őrizni!

De az igazi csemegékre a múzeum parkjának bejáratától távolabb eső területén akadtunk. Itt állították ki a haditengerészeti és bombázó repülőgépeket, valamint az alkalmazott bombákból is kapunk egy impozáns bemutatót. Inkább a politikai akarat tartotta a Jak-38-as harci gépet a flotta kötelékében, mintsem képességei. Gyenge fegyverzet, nem megfelelő hajtómű teljesítmény és erősen korlátozott alkalmazhatóság jellemezte ezt a helyből felszálló masinát. A harctéri körülmények közötti tesztelés érdekében négy gép és személyzetük Afganisztánba települt 1980 tavaszán, a Romb-1 elnevezésű akció keretében. Az ugyanebben a hadműveletben bemutatkozó Szu-25-ösökkel ellentétben (mely típusból két példányt is találunk a múzeumban) a Jak-38-asok teljesítménye csapnivaló volt: összesen tizenkét harci küldetést préseltek ki magukból a két darab száz kilós bombával felfegyverzett gépek. A magas külső hőmérséklet következtében csökkenő hajtómű teljesítmény problémája végigkísérte a harmincnyolcas pályáját, amit csak az üzemanyag és a fegyverzet mennyiségének lefaragásával tudtak ellensúlyozni az üzemeltetői. Tovább haladva a számunkra kuriózumot jelentő haditengerészeti soron, egymást követik a jóval sikeresebb konstrukciók. Kamov-25PL, Ka-27PL, Mi-14BT, Mi-14PL, Be-6 valamint Be-12PL típusokat lehet alaposan körbejárni, ezen a területen semmilyen kordon sem gátolja a kíváncsi látogatót.

Innentől kezdődik a nagyvasak sora. Ennek a szekciónak a fénypontja mindenképpen az egyszerre kecses és agresszív fizimiskájú Tu-142M3 tengerészeti felderítő és tengeralattjáró-elhárító. A Tu-95-ös bombázógép átalakításával a haditengerészet egy nagy hatótávolságú és hatékony eszközt kapott a láthatatlan ellenség, a NATO nukleáris csapásméréssel fenyegető tengeralattjáróinak felderítésére és leküzdésére. Ha már a csapásmérésnél tartunk, annak prominens tagjai a betonon egymás mellet álló három Tu-22-es bombázó. Egy-egy M0, M2 és M3-as verzión kereshetjük az eltéréseket vagy hasonlóságot. Már valamivel békésebb látvány, de bizonyos értelemben a bombázók közé sorolható az azok személyzetének kiképzésre átalakított Tu-134UBL. Végezetül, akinek a Jak-40-es a kedvenc típusa, itt gazdag választék várja, tizenkét eltérő festésű repülőgép közül csemegézhet.

2010. október

Legyél Te az első hozzászóló!