A Hadtörténeti Múzeum légügyi részlege, Bukarest

A belvárosban, az Északi Pályaudvar közelében található a román Hadtörténeti Múzeum (Muzeul Militair National). Az intézet főépületében három szinten mutatják be Románia általános hadtörténetét, nem túl sok felirattal, ám annál több fényképpel és tárgyi emlékkel. Az egyes szakágak históriáját bemutató hátsó épületek közötti udvart az acélkolosszusok uralják, számos ágyú és harckocsi állomásozik a szabad ég alatt. Ezek többsége a szocializmus győzelme utáni korszakot idézi, bár néhány korábbi kuriózum is látható. Ezek közé tartozik például egy hatalmas vasúti löveg, vagy a második világháború idejéből a Tigris harckocsik vontatására használt, szintén megdöbbentő méretű FAMO típusú féllánctalpas, illetve egy háborús hibrid, egy Skoda harckocsi alvázra szerelt zsákmányolt szovjet 76 mm-es páncéltörő löveg. Egy-egy MiG-15-ös és IAR-330 Puma helikopter is árválkodik a szárazföldi harceszközök között, majd a legkisebb, üvegfalú csarnokba belépve kiderül, hogy a katonai repülés története is kapott egy saját épületet.

Mindjárt a bejárattal szemben látható Traian Vuia első repülőgépének másolata. A román aviatikus fél évvel a brazil Santos Dumont előtt, már 1906 márciusában végrehajtotta Franciaországban első, 12 méteres ugrását. A később motorok készítésével és helikopterkísérletekkel foglalkozó konstruktőr ennél sokkal messzebb sohasem repült, így a világ nagyobbik felében a latin-amerikai aviátort ismerik el, mint az első európai motoros repülés végrehajtóját. Ez azonban mit sem von le Vuia érdemeiből, aki a világon elsőként alkotott egyfedelű, húzólégcsavaros gépet. A repülés legfontosabb román úttörője, Henri Coandă egyik masinájának másolata is helyet kapott a maroknyi kiállított repülő eszköz között. Coandă szintén a múlt század elején kezdett el a repüléssel foglalkozni, majd 1911-1914 között az angliai Bristol repülőgépgyár műszaki igazgatója is volt. Az itt látható gépének eredetijét még 1910-ben, Franciaországban alkotta meg. A szerkezeten azonnal feltűnik az orr furcsa kialakítása, ugyanis a légcsavar helyét egy hosszú, kúpos burkolat foglalja el - az első gázsugár-hajtómű! A három évtizeddel későbbi Caproni-Campini CC.2-höz hasonlóan a beépített dugattyús motor egy kompresszort forgatott meg, az e mögött elégetett üzemanyag által létrehozott gázsugár hajtotta meg a gépet - az egyetlen kísérlet során, amely sajnos a szerkezet összetörésével végződött. Ám ezen egy ugrás során szerzett tapasztalatokkal, majd több mint húsz év kutatómunkájával a sokoldalú mérnöknek sikerült pontosan feltérképezni a gázok mozgását ívelt szilárd felületek mellett - a Coanda-effektusként ismert szabály napjainkban nélkülözhetetlen a repülőgépek tervezése során.

A korai kísérletezők masináinak kivételével az összes többi gép a román légierő felségjelét viseli. Az első ezek sorában a harmincas évek kétfedelű iskolagépe, a több helyi gyár által is licencben gyártott Fleet 10G kék-sárga festésű példánya. Mellette egy másik licenc alapján is gyártott gép, a Nardi F.N. 305-ös kapott helyet - a típus eredeti, olasz építésű példányai voltak a Magyar Királyi Honvéd Légierő első nagy teljesítményű, egyfedelű, behúzható futóműves gyakorlógépei is. Sajnos, csak replika formájában van jelen a második világháborús román repülőipar büszkesége, az I.A.R. 80-as. A háború elején kimondottan korszerű csillagmotoros vadászgép derekasan végigharcolta a nagy világégést, a belőle kialakított I.A.R. 81-es zuhanóbombázókkal együtt. Az itt látható példány az 1944. augusztusi fordulat utáni színeket viseli, melyekben a német és magyar csapatok ellen került bevetésre - a csarnokban egyetlen gépen sem látható a Tengelyhatalmak oldalán harcoló Mihály-keresztes felségjelzés. A légierő második világháború utáni életéből sem sikerült sokkal több repülőeszköznek helyet szorítani az épületben, azonban a falakon látható tablók elég alaposan ismertetik a fegyvernem teljes történetét, a számos kiállított motor, hajtómű és fegyver mellett. Az eredeti gépek sorában mindenképpen kuriózum a Jak-11-es gyakorlógép egyszemélyesre átépített változata, illetve a román repülőipar legnagyobb teljesítményű gépe, az IAR-93-as csapásmérő egyik példánya. A repülőgépek technikája iránt érdeklődök számára pedig igazi csemege a kiállított MiG-19-es törzs, melynek bal oldaláról az összes burkolólemezt eltávolították, láthatóvá téve a gép belső szerkezetét. A rendezett csarnokból kisétálva a látogató kimondottan elégedett lehet az aprócska kiállítással, bár a teljes elégedettség-érzetből elég sokat lefarag, hogy a kijáratnál ismét be kell mutatni a fényképezőgépek számlálóit, és elkészített képenként 10.000 Leit fizetni a kasszánál - 467 nappal Románia EU-csatlakozása előtt.

Az Aranysas 2006. márciusi számában megjelent cikk nyomán