wings.hu múzeumok, gyűjtemények Lengyelország

Krakkó - a Lengyel Repülés Múzeuma

Toldi Miklós

Dugattyúmotoros PZL-130, kínai piacra szánt színekben Lengyelország legnagyobb repülőmúzeuma Európa egyik legrégebbi repülőterén található, mely 1963-ban fejezte be aktív működését. A második világháború kitörésekor egy vadászrepülő-ezred állomásozott itt, az öt eredeti hangárból egy szerencsésen fennmaradt, ez szintén a technikatörténeti emlékek sorát gazdagítja.

A nagyon komoly első világháborús anyag jelentős része a Luftwaffe berlini múzeumából származik, amit az 1944-es bombázások elől próbáltak keletre menekíteni Berlinből. Az útnak indított három szerelvényből csak egy menekült meg, ennek egy része képezi az első épületben kiállított gépek többségét.
A hangár bejáratánál néhány, fotókban bővelkedő tablón ismerkedhetünk meg a sokat megélt reptér történetével. A repülés úttörőinek két replika állít emléket egy Farman IV-es és egy Bleriot XI-es személyében. A hangár egyik látványos eleme az első világégés egyik nagy favoritja, a Sopwith Camel F. 1, ezen a típuson aratták az Antant pilóták a legtöbb légi győzelmüket, ezzel a géppel szám szerint tizenkettőt. A gép szerkezete teljes egészében megfigyelhető, ugyanis vásznazás nélkül állították ki. A motorburkolat sincs a helyén, így remekül fotózható a motor, fegyverzet, pilótafülke és az egész törzsszerkezet! A Halberstadt CL.II pöttyös festése valószínűleg jó néhány makettezőnek okozott már ősz hajszálakat. A mellette kiállított LFG Roland D.VI b fából készült, festés nélküli törzse inkább hasonlít egy szépen megmunkált csónakhoz, mint egy első világháborús vadászgéphez. A teremben láthatunk még egy-egy Albatros C.I-et, Aviatik C. III-at és Grigorovics M 15 orosz repülőcsónakot valamint egy lengyel színekben pompázó Albatros B.II-öt,. Még egy különlegesség található itt, az 1926-os Albatros H.I. A géppel magassági rekordot kívántak felállítani, de a szárny szerencsére még a földön letörött. A Siemens-Schukhert D.IV-es vadászgépből átépített gép érdekessége, hogy 158 lóerős, 11 hengeres motorjának precesszióját ellensúlyokkal csökkentették.
A múzeum lehetőség szerint csak eredeti anyagokat használt fel a gépek restaurálásához, bár lehet, hogy ezáltal hiányosnak tűnik a hangárban lévő gépek jelentős része, de amit látunk az igazán "autentikus". A múzeum területén található három kiállítási épületből ebben lehet a legjobban fotózni, a gépek aránylag szellősen vannak elhelyezve, és ez a legvilágosabb helyiség.

Igazi lengyel klasszikus: PZL P-11C A második épületben a két világháború közötti időszaktól egészen napjainkig láthatunk gépeket. Belépve kellemes meglepetés ért, szemben találtam magam egy Messerschmitt Bf -109G-6-os vadászgéppel! A gép sajnos nem állandó darabja a kiállításnak, tulajdonosa időszakosan bocsátja a múzeum rendelkezésére - ennek fejében megkapta az intézmény magyar gyártású Jak-18-asát, melyet már repülőképes állapotba hoztak új gazdái. A Bf-109-es egy átképző alakulathoz tartozott, mely a JG. 5 számára oktatott pilótákat. A vadász pont akkor zuhant egy tóba, mikor átrepülték az északon harcoló ezredhez. A restaurálásnak köszönhetően a sárkány és a festés már remek állapotban van, csak a légcsavarkúpon látszik, hogy nem eredeti.

A második világháború éveiből számos további típus található a teremben. A Magyarországon is alkalmazott Bü-131 Jungmann, a De Havilland DH-82A Tiger Moth, Piper L-4 Grasshopper, katapultbemutatókhoz átalakított Tu-2Sz gépekből mind látható egy-egy példány, és itt találjuk a kiállítás egyik legértékesebb darabját, egy PZL P.11c-t is! A német támadás idején ez a típus volt a lengyel vadászerők gerince, a típus jelentős szerepet játszott a Luftwaffe első jelentős veszteségeiben. Ez a példány 1939. szeptemberében a múzeumnak otthont adó repülőtérről végezte bevetéseit, fülkéjében a 121. század pilótáival. A gép restaurálását 1964-ben fejezték be, méghozzá kitűnő eredménnyel - minden évben a légierő napján a gépet kiviszik a hangárból, és beindítják a motorját! A vadászgép mintha most került volna ki a gyárból, és értékét az is növeli, hogy ez az egyetlen megmaradt példány a világon. Gyártásánál számos érdekes technikai megoldást alkalmaztak. A gépet borító sűrű hullámlemez technológiájának a licencét Franciaországtól vették. A gép jobb oldalán található levehető karral, amit a fülkében tartottak, a pilóta szükség esetén egyedül is be tudta indítani a motort. Valószínűleg jelentősen növelte a személyzet biztonságérzetét az a tény, hogy vészhelyzet esetén a fő tüzelőanyag tartály ledobható volt! A terem közepén álló Supermarine Spitfire LF MK XVIE a lengyel 308. század festését viseli, de eredetileg a 421. kanadai század repült vele.

A Tu-2Sz mellett állították ki az 1200 darab Avia B-33-as egyikét. Az Il-10-es licence alapján gyártott csatarepülőgép a maga korában gépágyúival, bombáival és a nem irányított rakétáival valamint páncélzatával valóban egy repülő tankhoz hasonlított. Mellette látható egy PWS 26-os, amin az 1930-as évek lengyel pilótáit oktatták. A szárnyaira kisméretű bombákat függeszthettek, illetve rendelkezett egy 7,92 mm-es géppuskával is. A falak mellett a Luftwaffe repülőgépein alkalmazott gépágyúkat és géppuskákat láthatjuk, köztük a MK 108-ast is. Ez a gépágyú robbanó lövedékeivel rettenetes veszteségeket okozott a harmadik birodalmat támadó szövetséges bombázóerőknek. Itt láthatjuk Ernst Udet Curtiss Export Hawk II-jét, Udet ezzel a géppel repült a Müncheni Olimpia megnyitóján, ezért festették fel a gép oldalára az olimpia szimbólumát.
A bejárat mellet egy igazán harcias "csirkecombot" vehetünk szemügyre, a Mi-2URP helikoptert gépágyúval és páncéltörő rakétákkal szerelték fel a földi alakulatok támogatására. A terem plafonjáról vitorlázó repülőgépek tucatjai lógnak, ezek többsége lengyel építésű, a padlón kiállított repülőgépekhez hasonlóan. Az egész múzeumra jellemző az az igyekezet, hogy minél többet őrizzenek hazájuk ezen emlékeiből, pedig az anyagi erőforrásaik meg sem közelítik egy hasonló rendeltetésű, de nyugati országban található intézményét. Az itt található számos gép közül kiemelendő még a Jak-11, Jak-12, Jak-17UTI, Jak-23, Zlin Z-26, PZL S-4 Kania 3, CSS-13 R (zárt kabinos Po-2), illetve a Po-2LNB (éjszakai bombázó változat) egy-egy példánya. A terem zsúfoltsága és a fény hiánya alaposan próbára teszi a fotózni vágyók akrobatikus képességeit és vakuját.

Mi-4 Lengyel gyártmányú, haditengerészeti MiG-15UTI (SBLim-2)

Nem mindennapi élményt jelent a közel kétszáz repülőgépmotort és hajtóművet tartalmazó harmadik terem! 1908-tól napjainkig, a repülés minden korszakából találunk itt erőforrásokat, közöttük olyan különlegességeket, mint egy hengerenkénti befecskendezéses motor 1908-ból, vagy ötszelepes hengerfejjel felszerelt gép az első világháborúból, hogy az Ar-234-es startrakétájáról már ne is beszéljünk.

A múzeum szabadtéri területén főleg a Varsói Szerződés államaiban alkalmazott repülő technikákat láthatjuk - a Lim-2-es (MiG-15UTI licenc) fehér festésű, 018-as oldalszámú példánya igazi esztétikai élmény. A további látnivalók: MiG-19PM, MiG-21F-13, PF, PFM, MF, R, U, USz, Szu-7BM, UM, BKL. A lengyel repülőgépgyártás itt is szép számban képviselteti magát - a MiG-17 licence alapján készült Lim-5, Lim-5R, Lim-6M és bis várja a látogatókat. A kiképző gépeket a TS-11bis B Iskra képviseli. Régi ismerős a Magyar Néphadseregből a Li-2T, az Il-28U, illetve láthatjuk a nálunk nem alkalmazott felderítő Il-28R-et is. Kilóg a sorból a vietnámi zsákmányból származó F-5E Tiger és a Cessna A-37B Dragonfly, közelükben egy-egy Mil Mi 4A és PL látható. A legnagyobb kiállítási tárgyat, egy Tu-134A-t, Bem apóról nevezték el üzemeltetői. Valószínűleg nem nyerné meg a "világ legszebb repülője" címet a PZL M-15 Belfegor, de mindenesetre érdekes mind látványában, mind építésében ez a sugárhajtású biplán. A terület sarkában felsorakoztatott tüzérségi eszközök mellett egy szép festésű PZL-130 Orlik áll, a gép dugattyúmotoros prototípusát a kínai piacra szánt színekkel látták el. A Svéd Légierő ajándéka a hangár előtt magányosan álldogáló Saab J-35J Draken.

A Bf 109G-t egy tóból emelték ki MiG-sor

Mindenképpen említésre méltó egy, a látogatók számára láthatatlan repülőgép, mely a múzeum raktárában vár újjászületésére. Szintén egy egyetlen példányban készült, legendás csúcstartóról, a Messerschmitt Me-209V-1-ről van szó. A rekord repülésére 1939. április 26-án került sor, az 1800 lóerős DB-601ARJ motorral rendelkező géppel Fritz Wendel 755,138 km/h-ás sebességi világrekordot állított fel, amit csak 1969-ben sikerült megdönteni! Sajnos, ennek a kuriózumnak a helyreállítását egyelőre nem tervezik, de a múzeum ennek ellenére is Közép-Európa egyik legizgalmasabb gyűjteménye.

2002. július

Legyél Te az első hozzászóló!