Igazoltan hiányzók! Tiger Meet 2011, Cambrai

2011-ben az ötvenedik évfordulóját ünnepelte a NATO legszínesebb gyakorlata, a Tiger Meet. Ez a gyakorlat nem csak az egyik legnagyobb harci játék Európában, de nyitottságának köszönhetően a legnépszerűbb és legismertebb is a civilek körében. Más, hasonló jellegű rendezvényektől eltérően itt a médiumok mellett minden érdeklődő számára lehetőséget biztosítanak, hogy a pálya mellett kísérhesse figyelemmel vagy fotózhassa a résztvevő masinákat.

Ez az alkalom hazánk szempontjából is külön jelentőséggel bírt. 2009 és 2010 után, ebben az évben harmadszorra vett volna részt a gyakorlaton a kecskeméti „Puma” század Gripenjeivel, elnyerve ezzel a teljes jogú tagságot. A folyamatos felkészülés mellett, a századnál már több terv is született a vadászgépeink tigris dekorációjára, egyszóval katonáink készen álltak a megmérettetésre. Aztán érkezett a bejelentés, hogy gazdasági okokból kifolyólag itthon maradunk. Nem ez az első alkalom, hogy egy magyar alakulat végigcsinálja egy nemzetközi gyakorlat teljes előkészítését, majd mégsem vesz részt rajta és csak reménykedhetünk benne, hogy gazdasági és politikai helyzetünk egyszer érték kímélőbb és stabilabb lesz, mint az elmúlt húsz évben. De nem csak a Pumások kényszerültek távolmaradásra, a Líbiai konfliktus tovább tizedelte a résztvevők névsorát. A belga, holland és dán egységek, valamint az E-3A Sentry légtérellenőrző egyáltalán nem vettek részt, míg az Egyesült Királyság a felére csökkentette delegált forgószárnyasainak számát. Minden nemzetközi és gazdasági probléma ellenére tizenhárom ország, tizenhat századának harci gépei koptatták a cambrai-i betont.

A gyakorlat alatt vegyes nemzetiségű kötelékek (COMAO - Composite Air Operation) hajtják végre a különböző feladatokat. Ezek között szerepel CAS (Close Air Support – Közvetlen Légi Támogatás), HVA (High Value Assets - Nagy Értékű Eszközök) vagyis AWACS, tanker és VIP gépek biztosítása és kísérése, kis magasságban végzett navigációs repülések, valamint egy ez egy, kettő az egy elleni BVR és manőverező légiharc szimulációk. Ezeknek a feladatoknak nagyban növeli az értékét, hogy eltérő repülési karakterisztikájú és fegyverzetű gépek vesznek részt benne, így a szövetség pilótáinak képességeinek fejlesztésében kiemelt szerepet játszanak. A forgószárnyasok főleg a CSAR (harci kutató – mentő) missziókban bizonyítják felkészültségüket, ahol már a szárazföldi erők különleges egységei is szerepet kapnak. Persze a Tiger Meet unikumát nem az előbb felsorolt feladatok adják, hanem a tigris motívum köré épült látvány és érzelem világ. A résztvevők „Tigris, Tigris, Tigris” kiáltással köszöntik és búcsúztatják az adott év gyakorlatát. Máshol finoman szólva is furcsán hatna az itt nemhogy eltűrt, de már elvárt sapka bemutató, ahol a pilóták a hazájukra jellemző fejfedőkben pompáznak a nyitó napon. A tigris motívumok nem csak a gépeken, de az egyéni ruházat szinte minden pontján és a műszakiak járművein is megtalálhatóak. A gyakorlat egyik fő célkitűzése, hogy elősegítse a szervezet tagjainak együttműködését és közelebb hozza egymáshoz a tagországok képviselőit. Nos, ezen a téren biztosan kiemelkedően jól teljesít a találkozó. Minden évben megtartják a „Tiger Games” elnevezésű játékokat, ahol a csapatok különböző sport és egyéb feladatokban versenyezhetnek egymással. Természetesen ez csak baráti versengés, de mivel a harci pilóta nem olyan emberfajta, aki szívesen beéri a második hellyel, a kiosztott trófeáknak nem csak szimbolikus jelentősége van. A megmérettetésben nem csak a pilóták és műszakiak vesznek részt, a repülőgépek is rajthoz állnak. Minden évben külön díjjal jutalmazzák a legjobban sikerült díszfestést és ez az a pontja a Tiger Meet-nek, ami az egyszerű földi halandó számára a legnagyobb vonzerőt jelenti.

A cseh Gripenek egyikének függőleges vezérsíkjára egy szép, klasszikus tigris fejet festettek, kombinálva a gép gerincén futó csíkokkal, míg egy másikon egy támadó kardfogú tigris-démon csontvázát láthattuk. Egy cseh vadászgépen egy kevésbé látványos, de annál tartalmasabb festés szemrevételezhettünk, nevezetesen egy feliratot, amely közli, hogy a légierejükben szolgáló JAS 39-es gépek már túl vannak a 10000. repült órán. Ez bizony szép kerek szám a gépek mennyiségének és rendszerbe állásuk idejének ismeretében. Helikopteres honfitársaik sem maradtak le a látvány tekintetében, az egyik Mi-24-es oldalát a törzs borítását éppen felszaggató nagymacska díszítette. A franciák egy Mirage, míg a Luftwaffe egy Tornado teljes felületét látta el díszfestéssel, külön kiemelve az ötvenedik évfordulót. Először vettek részt Tiger Meet-en a lengyel F-16-osok, itt viszont tetten érhető a politikai akarat az új gépek képességeinek maximális kihasználására. Egyből tíz vadászgépet küldtek Franciaországba, öt-öt MLU és Block 52-es verziót. A külső megjelenésre ugyanakkor nem fordítottak különösebb figyelmet, mindössze egyetlen kétüléses gépet díszítettek fel egy erősen visszafogott festménnyel. További pluszt ad a szpotterek számára a pilóták viselkedése, akik láthatóan élvezik a feléjük áradó figyelmet és pózolnak a kamerák előtt. Általában két kezükkel a „támadó tigris” pozíciót veszik fel, de van olyan is, aki plüss tigris bábúval integet a nézőknek. Volt olyan pilóta, aki szűk kabinjában egy még nem azonosított harcművészeti ág testhelyzetét vette fel, így is bizonyítva harciasságát a csak két dimenzióban mozgók számára. A visszatérő gépek közül egyik-másik, több helyen is megállt a kordon mellett, hogy a gépükkel kedvező szöget vegyenek fel a fotósoknak. Két görög F-16-os pilóta az egyhangú felszállásokba vitt egy kis életet, meredek emelkedéssel, aminek a végén egy palástorsót végrehajtva álltak rá az irányra. Egyszóval a Tiger Meet-nek megvan a semmi máshoz sem hasonlítható hangulata.

Végül néhány szó a szervezésről, ami egyszerű és átkozottul hatékony. Naponta 1500 fotóst vártak a rendezők, akik a nemzetiségük szerint kijelölt ellenőrző ponton juthattak be a bázisra. Mindenki megkapta kinyomtatva a betartandó szabályokat, aminek a végén egyértelműen megfogalmazták, hogy aki megszegi őket, az piros lapot kap, és azonnal szedheti is a sátorfáját. A fotós létrákat csak egy felfestett vonaltól hátrébb lehetett felállítani, nagyjából öt méterre a kordontól. Ezzel az egyszerű szabállyal a vendégek közötti torzsalkodás egyik fő katalizátorát mindjárt meg is szüntették. Egyszóval lehet és talán érdemes is a civileket és a katonákat, átgondoltam és jól szervezetten, a repülőnapokon kívül is közel engedni egymáshoz.

Az Aranysas magazinban megjelent cikk másodközlése.