MiGlepetés party - Repülőnap a Fekete-tenger partján

A repülőnapok hazai szerelmesei idén nem voltak elkényeztetve. Itthon nem rendeztek nagyszabású air show-t, a pozsonyit törölték, Zeltweg tavaly volt, a közelebbi helyszínek közül csak a brnoi bemutató számít komolyabbnak - ráadásul a kisebbek közül is egy hétvégén rendezték meg a přerovi, szliácsi és varasdi nyílt napokat. Hosszú évek után azonban ismét sor került délkeleti szomszédunknál a Román Nemzetközi Repülőnapra, igaz, az ország tőlünk legtávolabbi repülőterén.

Öt esztendőnyi kihagyás után szervezték meg a repülőnapot, amelyet eredetileg Bukarest-Baňeasa repülőterére terveztek. A kétéves előkészítő munka végére azonban változott a helyszín, a fekete-tengeri nyaralóhely, Constanta melletti Mihail Kogalniceanu vegyes, polgári és katonai használatú légikikötőjébe helyezték át a repülők ünnepét. Az esemény hivatalos apropóját a román aviátor, Traian Vuia első levegőbe emelkedésének századik évfordulója adta, amelyre a helyiek nagyon büszkén úgy emlékeznek, mint a világ első saját erőből végrehajtott motoros repülésére. Ennek megfelelően az egyik kisebb csarnokban ki is állították annak a gépnek a másolatát, amellyel 1906 márciusában, Párizs mellett sor került a 12 méteres légi útra. A statikus sornak nem csak a centenáriumi gép jelenléte volt az egyetlen kuriózuma, ugyanis Európában meglehetősen szokatlanul a földön kiállított gépeket nem kerítették el kordonnal. Ez egyrészt lehetővé tette, hogy a nézők a vasmadarak minden porcikáját alaposan szemügyre vehessék, másrészt biztosította a személyzetek állandó jelenlétét, akik árgus szemekkel figyelték, marad-e valami a gépből, amivel hazarepülhetnek. Mit is lehetett ilyen közelről megismerni? A házigazdák természetesen az összes főbb típusukat elhozták, az itt Iak-52-nek hívott iskolagéptől helikoptereiken át a szuperszonikus vadászbombázókig. Ezúttal azonban nem ismételték meg az előző repülőnap zseniális húzását, vagyis nem szállították át a fél bukaresti múzeumot a statikus sorra, hogy a látogatók testközelből is megismerhessék a légierő múltját, az IAR-80-as replikájától kezdve a Jak-23-ason át a korábbi MiG-ekig. Igaz, kivont Mikoján-Gurjevics vadászgép azért kapott helyet - a reptér egyik eldugott sarkában szomorkodó több tucat kivont MiG-23-asból és 29-esből néhány példányt szerencsére átvontattak ide. A külföldi katonai gépek sorában a szokásos német Phantomok és Tornadók, amerikai A-10-esek mellett valószínűleg utoljára láthattunk errefelé brit Jaguart, míg a görög Raytheon T-6 Texannek ez volt az egyik első külföldi szereplése. A szállítógépeket látványos oszlopban parkolták le, az Ancsák sorában apró figyelmességként egymás mögött parkolt a szerbek An-26-osa és a horvátok infracsali-szóróval felszerelt An-32-ese. Az amerikaiak által közelmúltban kiépített nagyméretű betonon kapott helyet a németek látványos díszfestésű Breguet Atlanticja, a járőrgépre felfújt nemzetiszínű fekete-piros-sárga festék mennyiségét valószínűleg már hektoliterben mérték. A mellette álló Orion egyszerű hétköznapi ruhát viselt, ami számára jobban is illik ide: lehetséges, hogy a US Navy gépei a közeljövőben már rutinszerűen fogják használni a fekete-tengeri bázist. A statikus sorról nagyon hiányoztak a Dávid-csillagos gépek, az izraeli légierő visszaigazolt részvételét azonban keresztülhúzta az időközben kitört libanoni háború.

A MiG-mániások és a repülőnapok keményvonalas látogatói számára a szervezők a dinamikus bemutatók első órájában eldurrogtatták a puskaporukat - bár ami itt a levegőbe repült, az inkább egy egész lőszerraktár volt! A program első pontjaként egy LanceR A csapásmérő gurult ki a beton végére. Aki még nem követett nyomon MiG-21-es műrepülést, az nyugodtan ugorja át a következő néhány mondatot, a deltaszárnyú kályhacsövek szerelmesei azonban valószínűleg érdekesnek találhatják a bemutató kicsit részletesebb leírását. A gép felszállás után azonnal, szűken visszafordult, ami után közvetlenül egy bukfencre kerül sor, mindenféle komolyabb sebességgyűjtés nélkül. A loopingot egy orsó, majd ismét egy bukfenc követte - azonban mindkettőt kiengedett futóval hajtotta végre Cătălin Băhneanu alezredes! És mindezt úgy, hogy a futós hátonrepüléssel és nagysebességű áthúzással egyaránt megtűzdelt műrepülés során jóformán egyszer sem hagyta el a repülőtér területét! A tereptarka vadászbombázó nagyon precíz repülése után a boboci iskola öt Iak-52-esse berregett át szép ék alakzatban, melyet még négy alkalmi kötelék követett. A közepes sebességű csapatban egy An-26-ost öt IAR-99-es és két L-39-es kísért, melyekből egy IAR-99 Standard kivált, hogy rövid szóló bemutatót tartson. Szintén öt darabból állt az Alouette III-asok köteléke, az első sikeres gázturbinás helikopterből másutt már nem nagyon lehet egyszerre ennyit a levegőben látni. IAR-330-asból már tizenegy példány húzott át, alap szállító-Pumák és SOCAT csatahelikopterek vegyesen. A forgószárnyasok után került sor a MiG-21-esekre, előbb öt LanceR A ék alakban, majd négy LanceR C rombuszban dübörgött át a lenyűgözött nézők előtt. Ezek alig hagyták el a légteret, máris végiggyorsított egy típustestvérük a pályán, hogy ismét olyan Huszonegyes műrepülést láthassunk, amilyenhez foghatót még soha. A szürke különböző árnyalataiban pompázó vadászgép felszállás után azonnal, közel függőlegesen emelkedett mintegy ezer méterig, mintha a típusjelzéséhez hozzáadtak volna még nyolcat. Ezúttal is sor került a kiengedett futóműves orsóra és hasonló kunsztokra, azonban a típust ismerők számára talán mindent elmond, hogy a viszonylag száraz időben is nagyon gyakran párafelhőbe burkolózott a gép szárnya! Ezek után az már nem is meglepő, hogy Gheorge Stancu őrnagy nem szép hosszú megközelítésből, hanem a reptér felett végrehajtott félorsó-félbukfencből szállt le, persze fékernyő nélkül. Majd jóformán el sem hagyta még a pályát a légiharcra kamuflált vadász, amikor visszatért a légtérbe a műsora előtt már látott kilenc LanceR, hogy ezúttal egyetlen nagy ékben búcsúzzon el a típus a repülőnap nézőitől.

Szerencsére azért a nap hátralevő részében sem kellett unatkozni, amiről többek között néhány könnyebb masina is gondoskodott. A bacau-i repülőgépgyár a második világháborús vadászgépek gyűjtőinek is szánta a Jak-52-es átalakított változatát, a Iak-52TW-t. A pótolhatatlan öreg masinák új pilótáinak kiképzéséhez nagyon hiányzott már egy nagyobb teljesítményű iskolagép, mellyel be lehet gyakorolni a farokfutóműves gépek kezelésének trükkjeit, így a román mérnökök átalakították az eredeti terveket. A konstrukció nagyobb megváltoztatása nélkül csak rövidszárú, kiskerekű behúzható futóműveket sikerült bezsúfolni a szárnytövekbe, melyeket kiengedve kicsit torzzá válnak a gép arányai, a levegőben viszont talán még jobban is néz ki a csillagmotoros gép - mint azt két, sivatagi terepfestést viselő példány bemutatóján láthattuk. Szó szerint kötelékműrepülést hajtott végre három Zlin 142-es, az iskolagépek szárnyvégeit néhány méteres szalagok rögzítették egymáshoz - melyek a bemutató végét jelző rózsánál azért szerencsére elszakadtak. Szintén polgári lajstromjelet viselt a Kecskeméten is látott szerb G-2 Galeb gyakorlógép, amely egykor a jugoszláv légierőt erősítette. Az utódja, a G-4 Super Galeb viszont a frissen önállóvá vált Szerbia vadonatúj felségjelében pompázott, azzal hajtotta végre a szakállas tauchert is tartalmazó bemutatóját, amelyet némi füsttel is feldobott. Szintén a gázturbinás gyakorlógépek közé tartozott a craoivai repülőgépgyár IAR-109 Swift prototípusa. A kilencvenes évek során az IAR-99-es sárkányából izraeli elektronikával kialakított gépre nem sikerült megrendelőt találni, így az egyetlen megépített példánytól láthattunk egy nem túl emlékezetes műrepülést. Csak egy helikopteres műsorszámra került sor, a cseh csatahelikopteresek két tigrisfestésű gépe közül az "éjszakai", fekete-kék színezésű tartott látványos bemutatót, amely ezúttal nélkülözte a másutt már látott repülőgépszerű touch-and-gót - keresztben a futópályára. Az Alenia valószínűleg a piacszerzés reményében hozta el a C-27J demógépét, amely a harcfordulók mellett ezúttal is dobálta az orsókat.

A külföldi harci gépek sorát egy szerb J-22-es nyitotta meg, a helyi nézőket valószínűleg érzékenyen érintette, hogy már csak idegen színekben láthatják az Oraót. A külföldi nézőket pedig valószínűleg az érintette érzékenyen, amikor felszállás közben a pálya felett alacsonyan végigyorsító csapásmérő hirtelen megmerült. Szerencsére azonban fél méternél közelebb nem került a betonhoz, így nyugodtan megtarthatta az alapvetően nagy sebességű áthúzásokból felépített programját.

Az idegen vadászgépek sorában a technika ördöge ezúttal nem végzett félmunkát, több színvonalas produkciótól fosztva meg a nézőket. A holland bemutatócsapat tartalékgépe éppen az áttelepülés kecskeméti közbülső leszállása során adta meg magát, de a díszfestésű F-16-os azért idetalált, hogy szokásos műsorát lerepülje - ezúttal infracsalik nélkül. A spanyolok négy EF-18-ast indítottak útnak, amelyek közül csak kettő ért ide, egy egynapos avianói kényszerpihenő után, így az első napon nem is kerülhetett sor a piros-sárga-piros kokárdás gép bemutatójára. Ennél azonban talán nagyobb veszteség volt a magyar MiG-29UB meghibásodása, mindenki nagyon várta a legendásan fordulékony gép bemutatóját, legyen szó akár román nézőről, elmaradhatatlan holland spotterről, vagy éppen a repülőtér bővítésén dolgozó amerikai mérnökről - így gépünk csak a statikus sort gazdagította.

A svédek összesen négy Gripent hoztak el, melyek közül kettő a statikus sort gazdagította. A gyár zónában parkoló kétüléses bemutatógépe helyett a 17. ezred egyik egyszemélyese tartotta meg a bemutatót a potenciális vásárlók előtt. Valószínűleg azonban jobban tették volna, ha a přerovi nyílt napon műrepült cseh pilótát kérik fel a típus képességeinek bemutatására, ugyanis a nézőkben ezúttal olyan érzés alakulhatott ki, hogy a svéd repülőgépvezető műsorának színvonala csak megközelíti a délelőtti MiG-21-es demóékat! A francia Mirage 2000C repülését csak más jellegű kritika érhette, ugyanis az hozta a típustól megszokott lélegzetelállító figurákat, azonban mindezt a tömegtől nagyon messze tette, azt az benyomást keltve, hogy inkább a messzi tengerparton nyaralókat kívánja elkápráztatni.

Noha a vadászgépek bemutatója a műszaki hibák miatt nem lehetett teljes, szerencsére a bemutató kötelékeknél nem volt hasonló probléma. A sort a svájciak PC-7-es köteléke nyitotta, a kilenc gép légcsavarjainak hangja a második világháborús híradófelvételeket idézte, ahogy a bombázógépek szoros alakzatban húztak a cél felé. A narancssárga gyakorlógépek azonban szerencsére nem csak a hangjuk miatt váltak emlékezetessé, a műsort záró kétlépcsős rózsájuk határozottan szemet gyönyörködtetőre sikerült. Szintén Pilatus gyártmánnyal repült egy viszonylag új csapat, a horvát légierő bemutató-köteléke. A szerb-horvát háborút lezáró 1995-ös győzedelmes Oluja (Vihar) hadművelet nyomán Vihar szárnyai névre keresztelt ötös PC-9 kötelék a műsorának elejét négygépes gyémánt alakzattal, illetve a szólógép bemutatójával kezdte, de leszállás előtt sort kerítettek néhány géppár szintű, négyes szemberepülésre is. A Frecce Tricolori műsorára nem érdemes szót vesztegetni - aki már látta az olaszokat repülni, tudja miről van szó, a többiek számára pedig szavakkal nehéz leírni azt a szinte tökéletes bemutatót, amivel ismét elkápráztatták a nézőket. A légiparádé utolsó repülős programpontja a Turkish Stars bemutatója volt. A 2000-es kecskeméti bemutató legendás kommentátora után itthon csak Török Csillagznak becézett tízgépes formáció ezúttal egy kicsit szétcsúszott műrepüléssel zárta ezt a magas színvonalú, napjainkban máshol nem látható típusokat bőségesen felvonultató repülőnapot - amelyet ugyan egy szomszédos országban, mégis a magyar határtól 850 kilométerre tartottak.

Az Aranysas 2006. októberi számában megjelent cikk másodközlése

show english summary of Romanian International Air Show 2006