wings.hu repülőnapok, gyakorlatok 2005

Lipeck, az orosz sasfészek

Varga Balázs

A Moszkvától mintegy 800 km-re déli irányban elhelyezkedő félmilliós lakosú Lipeck repülési múltja az első világháború idejéig nyúlik vissza. 1916-18 között a városban már repülőgépgyár működött, ahol Moran típusú gépeket készítettek. 1919 nyarán a város lóversenypályájáról üzemeltek a Vörös Hadsereg hátába került fehér lovascsapatokat támadó Ilja Muromec nehézbombázók. Az így kialakult repülőtéren 1923 márciusától folyamatosan települtek csapatok, elsőként a légierő pilótáinak 2. Továbbképző Iskolája került ide. Ennek helyét a német pilóták kiképzőiskolája vette át egy év múlva, mely egészen Hitler hatalomrakerüléséig működött. Németországnak ugyanis az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés értelmében nem volt szabad katonai repülőgépeket birtokolnia, így pilótáik kiképzését is rejtve végezték. Többszáz német fiatal ismerkedett meg itt a harci repülés alapjaival. Lipeck volt a nem túl sokak által ismert, két világháború közötti német-szovjet katonai együttműködés egyik legfontosabb helyszíne. A pilóták körében 1933-tól különleges elismertségre tett szert a város, mivel ebben az évben kezdődött meg itt a légierőben szolgálók legmagasabb szintű taktikai képzése. 1960-ban megalakult a jelenlegi szervezet elődje, a Harci Kiképző és Továbbképző Központ.

A lipecki bázison több mint száz típus csapatpróbáit végezték, az innen kikerült többszáz pilóta pedig harcolt Spanyolország, Finnország, Mongólia és Kína egén, résztvettek a koreai, vietnámi, afganisztáni és közel-keleti harcokban. Az itt végzettek közül több mint háromszázan kapták meg a Szovjetunió Hőse, Oroszország Hőse címet, közülük 14-en kétszer is. Itt sajátította el az új repülőtechnika fogásait tizennégy űrhajós, ugyanígy számtalan, az Orosz Légierőben jelenleg is magas beosztást betöltő pilóta.

2001 nyaráig négy harci kiképző központ működött az országban. A lipecki 4. Harci Kiképző és Továbbképző Központ célja a légierő vadász- és vadászbombázó pilótáinak képzése volt, míg a légvédelem csapatainak repülőszemélyzetei a Nyizsníj Novgorod közelében levő Szavaszlejka bázison települt 148. Kiképző Központban tanultak. Az Orosz Légierő racionalizálásának keretén belül 2001-ben ezt a két központot összevonták, azóta a lipecki központ neve alatt működnek tovább, de megtartva mindkét bázist.

A központ jelenlegi parancsnoka Alexandr Nyikolajevics Kharcsevszkij vezérőrnagy, Oroszország Hőse, tapasztalt pilóta. Résztvett azon az USA-ban, Langley AFB-n tartott hadgyakorlaton, ahol Szu-27-esek és F-15-ösök vívtak szimulált légiharcot. Flankerét irányítva több "légigyőzelmet" is aratott. Amikor Putyin elnök Csecsenföldre látogatott 2000 márciusában hogy saját szemével lássa a harcoló csapatok körülményeit - egy Szu-27UB fedélzetén tette meg az utat Krasznodarból, pilótájának pedig Kharcsevszkij vezérőrnagyot választotta.

Lipeck jelenleg nemcsak harci kiképző központ, hanem az Orosz Légierőből kivont gépek tárolásának feladatait is ellátja. A nem használt pálya mindkét oldalán MiG-23-asok, -25-ösök, -27-esek és -29-esek hosszú sora várja sorsa beteljesülését - ugyan az itt álló gépek zömét repülőképes állapotban tartják, kétséges hogy valaha fognak-e még újra repülni.

Az itt repülő gépek egyetlen ezred négy századának állományát alkotják, minden század egy-egy típussal (típuscsaláddal) van felszerelve. A központ célja a csapatok által alkalmazható harceljárások kidolgozása, illetve azok finomítása - ennek megfelelően az itt szolgáló pilóták levegőben töltött éves óraszáma kiemelkedően magas az Orosz Légierőn belül. Egy század alkalmazza a MiG-29-es "púpos" 9.13-as és UB változatát, a másik vadász-század pedig Szu-27P és Szu-27Sz változatokon repül. A harmadik században vegyesen repülnek a Szu-24-es M (bombázóverzió), M2 (modernizált bombázó) és MP (elektronikai felderítő és zavaró) verziói. A negyedik század gépállományát a Szu-25-ös, Szu-25T és Szu-25UB verziók alkotják - a T változaton még nem gyűlt össze olyan mennyiségű harci tapasztalat, mint az alapverzión, habár a lipecki Frogfootok megfordultak már Csecsenföld egén is.

A központ múltjának és jelenének ismeretében megragadott minket a repülős útjairól ismert Ian Allan Travel utazási iroda hirdetése, melynek egyik augusztusi programja a moszkvai repülőnapon eltöltött hétvégén kívül három repülőbázis - köztük a lipecki - meglátogatását is tartalmazta.

A közel tíz órás buszozás után - angol útitársaink számára kész nyelvtörőt jelentő - Lipeck határában már felvezető autók várták csoportunkat. Elsőként egy lipecki pilóta vezetésével megtekintettük a központ történetét bemutató kiállítást és csapatmúzeumot, majd átbuszoztunk a reptérre. Megérkezve kisebb sokk ért minket, megláttuk ugyanis a konzervált gépek hatalmas mennyiségét - jóval kétszáz feletti darabszámban állnak itt a kivont gépek. Buszról leszállásunkat egy katonazenekar tette ünnepivé, majd elsőként a bázisparancsnok fogadott bennünket személyesen. Kharcsevszkij vezérőrnagy a fotózásra előkészített kiállított gépeken bemutatta a központ által repült öt típust (az ötödiket, a MiG-31-est csak a másik, szavaszlejkai bázison használják, így repülés közben sajnos nem láthattuk). Ezután átvittek bennünket a zónák környékére - mivel a parancsnok ígérete szerint egy kis repülés következik. Először felszállt négy Szu-25-ös, majd kigurult és felszállt hét Szu-27-es. Ezután következett négy MiG-29-es, majd a nap fénypontjaként ugyancsak négy Szu-24-es is. A gépek ezután típusok szerinti kötelékekben többször is áthúztak a pálya felett, majd összeállt egy vegyes kötelék: négy-négy Szu-27-es és Szu-24-es, valamint két MiG-29-es részvételével. Ezt követően a Flankerek bemutatták milyen is egy igazi légiharc, a Szu-25-ösök pedig csapásmérést imitáltak, folyamatos infracsapdaeső kíséretében. Ezt a "kis" nyíltnapot - mely véleményem szerint több szempontból felülmúlta az ugyanazon hét végén általunk is meglátogatott MAKS-ot - kizárólag a mi, egybusznyi csoportunk kedvéért rendezték, de azt gondolom ennyi lelkes arcot régen láthattak orosz vendéglátóink. A bázison eltöltött napot egy kiadós, orosz nemzeti fogásokból álló vacsora zárta - valamint egy, szerintem a társaság minden tagjában megfogalmazódott gondolat: jövőre veletek ugyanitt!



Legyél Te az első hozzászóló!