wings.hu repülőnapok, gyakorlatok 2004

Flying Legends 2004. Duxford

Toldi Miklós

Az angliai kisvárosban található múzeum és repülőtér már hosszú évek óta a veterán repülőgépek szerelmeseinek a Mekkája. Az itt rendezett repülőnapok a maga nemében egyedülállóak, a felvonultatott veterán típusok széles skálájának köszönhetően.

A repülőnap szerkezete jelentősen eltér a megszokottól, mivel a résztvevő gépek "csak" délután kettő és öt óra között emelkednek a levegőbe. Az első hallásra kissé furcsának tűnő időbeosztás egy tökéletesen szervezett és nézőbarát rendezvény programját takarja.A repülések kezdetéig rendelkezésünkre álló mintegy öt-hat órányi idő a látnivalók függvényében, hirtelen igencsak kevésnek fog tűnni. Lehetőségünk van megtekinteni a hangárokban található gyűjteményt és az ott folyó restaurálási munkálatokat. A múzeum bejárása már önmagában is egy teljes napot igényelne az ide látogatótól. Hagyományos értelemben vett statikus sor nincs kialakítva, a gurulóút mögötti füvön láthatjuk és fotózhatjuk a résztvevő gépeket. Kordon nincs, a szabály egyszerű. Csak a guruló út betonjának széléig mehetsz, és ne tovább! A szervezőknek nincs sok dolguk, a nézők fegyelmezettek, a rendszer működik! A nívós emléktárgyakat, katonai felszereléseket, kiadványokat és festményeket kínáló sátrak némelyike felér egy kisebb kiállítással. Bóvlit vagy értelmetlen csecse-becséket árusító standokat még elvétve sem találni. A kívül-belül megtekinthető Spitfire I-es replikája, valamint a korabeli egyenruhában sétálgató emberek remek miliőt kölcsönöznek az eseménynek. A kellemes hangulatot tovább fokozza a sűrűn felállított hangszórókból áradó, "fogyasztható" hangerejű, korhű zene. Ez erős ellentétet képez a más rendezvényeken bevetett audió-terrorral, amit az ötszáz méterenként lerakott és elképesztően torz hangokat kibocsátó hangfal hegyekkel érnek el. Sok apróság, de a végeredmény magáért beszél.

A délután kezdődő és mindössze három órás repülőprogram rekord sebességű filmcserékre kényszeríttette a fotózni vágyókat. A blokkokra osztott műsor minden percét kitöltötték, ha nem a levegőben történt valami, akkor a fel vagy leszálló, illetve a guruló gépek kötötték le a figyelmünket. Az első blokkban levegőbe emelkedő tíz Spitfire között alig akadt azonos verziójú gép. A levegőben szétválva, két különálló kötelékben mutatták be programjukat. A vonalba rendeződő gépek a földtől néhány méteres magasságban repültek át előttünk, majd a pálya végén végrehajtott látványos kifordulások közben csodálhattuk meg a RAF egykori büszkeségeit. A kor másik híres angol vadászgépéből, a Hurricane-ből három példány szerepelt az "étlapon", közülük a látványos sivatagi festéssel ellátott Hurricane IV-es igazi fotós csemegének bizonyult. A Grumman gyár egykori fénykorát egy-egy Wildcat, Hellcat, Tigercat, Bearcat és Avenger reprezentálta. A macskaféle ragadozók kissé egyhangú festését kellemesen törte meg az angol színekben pompázó Wildcat. A bombázókat két-két B-25-ös és B-17-es képviselte. Az egykor őket kísérő vadászgépek közül öt P-51-es motorja adott koncertet a nézők részére. A tőlük már megszokott szép és erőteljes bemutatót láthattunk, kevés repülőgép kapott annyira találó elnevezést, mint a Mustang! A felszálláshoz guruló P-47-est megpillantva eszembe jutott a régi mondás, miszerint a gép pilótája úgy tudta legkönnyebben összezavarni az ellenfelét, ha felállt a kabinjában, és párszor körbe futotta azt. Valóban, a hatalmas gép méreteihez viszonyítva egészen eltörpül a benne helyet foglaló ember. A Luftwaffe egykori erejére "mindössze" egy-egy Ju-52, Bf-108-as, valamint két Jungmeister repülése emlékeztetett. Nagyon hiányzott a résztvevők közül a szerencsétlenül járt "fekete 6"-os Bf-109.

Ha mindez nem lett volna elég, két igazi ritkaság szereplése is gazdagította az élményeink sorát. A P-39Q-6-BE New Guineában szolgált 1943-ban a 82. Taktikai Felderítő Század kötelékében. A gépet 139 bevetés után leállították, majd 1945. május 21-én selejtezték. Huszonkilenc évig állt félretolva egy repülőtér szélén, később több tulajdonos és utazás után 1994-ben a Fighter Collection vásárolta meg, és Kaliforniában elkezdődött a gép felújítása. A sziszifuszi munka 2004. június 17-én fejeződött be, ekkor került sor az első felszállására, amely tizenöt percig tartott. A vadászgép egykori pilótája ma is él és szemtanúja lehetett az Airacobra újjászületésének. Nagy várakozás előzte meg a Polikarpov I-15bisz repülését. Mivel ez az egyetlen repülőképes példány a világon, nem túl látványos "biztonságos" repülést vártam a géptől. A tömzsi biplán és pilótája alaposan rácáfolt erre a várakozásra és egy parádés műrepüléssel bizonyították képességeiket.

Az Angliában évente tartott számtalan repülőnap közül nehéz választani az odautazónak és az ember néha nem tudja, melyik ujjába harapjon. De ha teheti, látogasson el Duxfordba, felejthetetlen élményben részesül!

Kapcsolódó cikkek

Legyél Te az első hozzászóló!