100 éves a motoros repülés - Repülőnap, Oberschleissheim

Ebben az évben ünnepelte a Deutsches Museum száz éves fennállását, és idén ünnepeljük a motoros repülés centenáriumát is. A jeles, kettős alkalomból Oberschleissheimben repülőnapot rendeztek, ahol leginkább az oldtimer gépeknek jutott a főszerep.

A rendezők lehetővé tették, hogy a reptéren május 16-án korlátozott számú újságíró és spotter fotózhassa az érkező gépeket. Ezt a példaértékű lehetőséget kissé beárnyékolta a szervezés néhány hibája.A bejutásra várakozva figyelemmel lehetett kísérni a múzeum restaurálásra szolgáló csarnokában egy Messerschmitt Bf-109G-2 és Bf-108 Taifun összeszerelését. A gépek kora reggel konténerekben érkeztek a helyszínre, de sajnos csak statikusan lettek kiállítva, így nem gyönyörködhettünk repülésükben. Az akkreditált érdeklődőket délután két órától szállították ki a számukra elkerített területhez, a pályától kb. 200 méterre! Sajnos a beguruló gépeket csak az utolsó pár méteren lehetett igazán fényképezni, mivel a 15 x 15 m-es területnek a pálya felöli oldalára egy 2,5 méteres, sűrű rácsozatú, a fotózást teljesen lehetetlenné tévő kerítést helyeztek! Innentől kezdve, az érkező gépek miatt, az egyetlen használható oldalra tömörülő fotózni vágyók afféle kicsi a rakást játszottak.

A füvön ekkor már ott állt az elsők között érkezett Jak-3 és egy C-160D Transall. Folyamatosan szálltak le a repülőnap résztvevői, többek között olyan érdekességek, mint egy-egy DH 82 Tiger Moth, Zlin 50, T-6, Do-27, Jak-52, Bücker 131 "Jungmann", Klemm 35D, DHC-1 Chipmunk 22, Zlin 226. A beguruló gépek között néhány igazi csemege is akadt, közöttük a Morane Saulnier MS-505, ami a Fi-156 francia gyártású változata, melyet az eredeti Argus erőforrás hiányában Jakobs Stern csillagmotorral láttak el. A beguruló gépek sorában talán a PT-22A volt a legszebb, gyönyörűen csillogó fémtörzsével. A helikopterek szerelmesei számára sem telt eseménytelenül a délután. Először a német haditengerészet Westland Lynx Mk.88A helikoptere érkezett, majd egy kutató-mentő Westland Sea King Mk.41 úszott méltóságteljesen a reptér fölé, majd ereszkedett a gyepre.

A fotózni vágyók kísérővel körbejárhatták a zónában leállított gépeket. Itt is lencsevégre lehetett kapni pár érdekes típust, mint például egy-egy Experimental Li-1-est, FanTrainer 400-ast, DH 89A-t, D-17 Straggerwing-et, Piper L-4-et vagy Charles Lindberg repülőgépének, a "Spirit of St.Luis" replikáját. Késő délután lett, mikor leszállt a mindenki által várt Ju-52/3mg4e. Mivel gép méretei folytán nem tudott a többi gép közé begurulni, így a lezárt területen kívül, a kifutópálya mellett állt meg, ezért a már említett kerítésen lógva, kapaszkodva próbált mindenki használható képet készíteni róla. A nap záró akkordjaként a szervezők bejelentették, hogy másnap reggel nyolc és tíz óra között várják a többi résztvevő érkezését.

Szombat reggelre, mikor kiértünk a repülőtérre, borult égbolt, szemerkélő eső és a már leszállt gépek fogadtak, közöttük a svájciak második Ju-52-ese. A sétarepüléseket bonyolító két Junkers a magyar pénztárcákhoz mérten csillagászati árai ellenére utasokkal telve, folyamatosan rótta köreit. Hasonló feladatot látott el két AN-2, bár jóval kedvezőbb árakon. Egy harmadik Ju-52 is látható volt, igaz csak statikusan. Bár a gép a Luftwaffe színeiben pompázott, tulajdonosa francia illetőségű. A frissen érkezettek között találtunk Jak-11-est, Bücker 133C Jungmaistert és egy, a helyszínen összeszerelt Bleriot XI. replikát is. Egy külön, betonozott részen biztosítottak helyet a helikopterek számára. Látható volt itt: BO-105CBS-5, EC-135, BK-117B2, SA-330J Puma. A helikopterek külseje semmi kivetni valót nem hagyott maga után, mintha skatulyából húzták volna ki őket!

Már az első repülés után kiderült, hogy részben a felállított rácsnak, részben a távolságnak köszönhetően a rendezvény területéről lehetetlen fotózni. A felszálló gépektől való távolság még a sugárhajtású "nagyvasaknál" is kérdésessé tette volna a dinamikus program élvezhetőségét, nemhogy a légcsavaros résztvevőknél! A nézők, a repülések túlnyomó többségében a "kis fekete pont az égen" effektust kísérhették figyelemmel. A pálya végénél található bicikli úton viszont remek felvételeket lehetett készíteni a leszálló repülőgépekről.A program egyik legszebb és leghatásosabb elemét a Tiger Moth-ok és Jungmannok 14 gépes kötelékének repülése jelentette. Hasonlóan szívet melengető látványban lehetett részünk a T-6-ok és Boeing Stearmanek jóvoltából, akik repülésüket füst bevetésével tették teljesebbé. Igazi vadászgéphez méltó dinamikus repülést láthattunk a Jak-3-tól, sajnos a durvára sikerült landolás miatt sérült baloldali futóval fejezte be programját. Műrepülésben is részesültek a látogatók, egy Extra 300-as és egy Pitts Special jóvoltából. A nap végére még egy csemege maradt, a Fouga Magister repülése. A sugárhajtás hőskorából származó, kecses gép repülése az egyik legkellemesebb élményt jelentette a nap folyamán.

Sajnálatos, hogy a tervezett programból talán pont a legnagyobb érdeklődésre számot tartó gépek maradtak ki. A lehetséges résztvevők között szerepelt P-51 Mustang, Eurofighter, PBY-5A Catalina és a talán legjobban várt FW-190A8/N. A Me-262-hez hasonlóan újragyártott FW-190-nek ez lett volna az első nyilvános szereplése, de sajnos nem láthattuk az újjászületett legendát. Összességében egy kellemes, sok érdekességet felvonultató repülőnapot hoztak létre a szervezők, számos szervezésbeli hiányossággal.