Török Légierő Múzeuma, Ankara

A török főváros nyugati felén, az Etimesgut városrészben találhatjuk a légierő ankarai múzeumát. Az intézmény egy katonai reptérrel szomszédos, ahol is a 211 filo szállítószázad és a 212 filo kiképzőszázad mellett egy belügyi és egy elektronikai felderítő egység is települ. Viszont mielőtt bárki merész terveket kezdene szőni, azt jó tudni, hogy Törökországban nem javasolt a katonai repterek környékén szpotterkedni.
Az intézményt 1998-ban alapították, a hasonló rendeltetésű isztambuli múzeum után az országban másodikként. A megnyitón részt vett Sabiha Gökçen, Törökország első női vadászgép-pilótája, aki másrészről a Török Köztársaság megalapítójának (Mustafa Kemal Atatürk) lánya.

A 2000 m²-es fedett részen olyan érdekességeket is bemutatnak, mint például a XVII. században élt oszmán aviátor-testvérpár története: Lagâri Hasan Çelebi a korabeli beszámoló alapján sikeres repülést hajtott végre egy hétszárnyú, mintegy 60 kilogramm puskapor hajtotta rakétával - a sikeres ebben az esetben úgy értendő, hogy túlélte a kalandot. Testvérének teljesítménye sem sokkal maradt el ettől, Hezârfen Ahmed Çelebi siklórepülésben átszelte Isztambul európai és ázsiai része közötti tengerszorost. Ezért a tettéért pénzjutalmat és rögtön utána egy algériai száműzetést is kapott IV. Murád szultántól, aki úgy vélekedett, hogy egy ilyen rettenthetetlen embert nem jó túl közel tudni magunkhoz. Külön blokk mutatja be a török női pilóták történetét, a hősi halált halt török pilótákat, valamint a repüléshez kapcsolódó egyenruhákat, egészen az oszmán időktől kezdve. Megtekinthetjük az első török katonai pilótaigazolványt is, amit Fesa Evrensey lovassági százados szerzett meg 1912-ben. A Mavi Dünya (Kék Világ) elnevezésű épületben, tehát szintén fedett részen kapott helyet két gép pilótafülkéje: egy-egy T-33-as és F-5-ös várja, hogy beüljünk.

A múzeum feladata elsősorban a török katonai repülés bemutatása, megismertetése és megszerettetése a látogatókkal, külföldi gépet csak elvétve találunk, ezért is öröm látni egy magyar MiG-21MF-et (9308-as oldalszámmal). A másik két idegen gép is MiG-nek mondható: egy Bolgár Légierős Lim-5 (Lengyelországban gyártott MiG-17), valamint egy pakisztáni J-6-os (kínai gyártású MiG-19-es) került még bemutatásra. A nagy alapterületen és viszonylag szellősen elhelyezett gépek zöme négy, egymást követő körben került kiállításra – így, ha fotózni szeretnénk, akkor bármelyik napszakban is érkezzünk, mindig van olyan madár, amire éppen jó a fény. Néhány típusból több példányt is kiállítottak, bár szerencsére általában vagy a változat, vagy legalább a festésük különbözik, pl. F-4-esből hármat (ebből kettő RF-4E változatú), F-104-esből négyet, F-5-ösből pedig egyenesen ötöt találhatunk.

Viszonylag ritkán lehet látni a hozzánk közeli múzeumokban a Cessna T-37B Tweety Bird-öt, amely típusnak az USA után Törökország volt a legnagyobb üzemeltetője. A kiképzésre és könnyű csapásmérésre is alkalmas gépből 65 darabot szereztek be és egészen 2009-ig használták azokat, majd a gépek zöme 2015-ben Pakisztánba került. A Delta Dagger kiképző változata, a TF-102A sem tucatárú felénk, a típust az USA-n kívül csak a görög és a török légierő használta a hatvanas évek legvégétől, nagyjából tíz éven keresztül. A török 102-esek szerepet kaptak az 1974-es ciprusi hadműveletekben, ahol meg nem erősített források szerint összecsaptak a görög F-5-ösökkel. Annyi biztos, hogy azokban a júliusi napokban elveszett két török F-102-es és egy görög F-5-ös is.

Ajánlom a múzeumot mindazoknak, akik érdeklődnek a török repülés iránt, ha van egy pár óránk Ankarában, mindenképp érdemes felkeresni az intézményt. A múzeum meglátogatása könnyedén kombinálható a szokásosan júniusban megrendezésre kerülő Anatolian Eagle hadgyakorlat megtekintésével is - mi is így tettünk.

2016 júniusa