A Svéd Légierő múzeuma, Linköping

A svéd légierő múzeuma a svéd repülőgépipar fellegvárában, a Saab gyárnak is otthont adó Linköpingben található, a város kisebbik repülőterén. Az intézménynek otthont adó épület előtt két sorban hívogatnak a szabad ég alatt kiállított gépek. Az elsőben a helyi repülőgépgyár fontosabb sugárhajtóműves termékei láthatók, a Saab 105-östől a Viggen három prototípusáig. Mögöttük háború utáni, fémszínben pompázó nagyobb vasak, többek között egy-egy PBY Catalina, a mindössze két példányban alkamazott Canberrából egy radarkísérletekre átalakított darab, egy Percival Pembroke dugattyús szállítógép, illetve az egyetlen Vickers Varsity, melyet Svédországban elektronikus felderítésre alakítottak át. Kezdetnek nem rossz.

Kicsit arrább három gép, három szín. A díszfestésű vadászgépek kidekorálásához a svéd műszakiak egyszerűen egy-egy színt használtak – meglepő látvány az egymás mellett álló, teljes egészében sárgára és kékre festett Draken, illetve a rikító piros Viggen.

A szabad ég alatt már csak egy "hasra esett", behúzott futóművel a hasán fekvő Drakent állítottak ki - a nyitott kabintetős gépbe be lehet ülni, és a gyermekek kedvéért még a katapultülését is kipárnázták...

Az épületbe belépve első pillantásra furcsa, hogy a legrégebbi és a legújabb gépek is a szemünkbe ötlenek. Aztán azonnal rájöhetünk, hogy míg a bal oldalon a második világháború előtti gépek láthatók, addig jobb kéz felől az ötvenes éveknél kezdődik az időszámítás. Induljunk el hát az előbbi irányba.

A sorban legelöl néhány gép még a tízes évekből, többek között egy kétfedeleű Breguet U.III-as replikája, meglepő módon gyönyörű fémburkolatú törzzsel, belépőélekkel, illetve vízhűtéses csillagmotorral, még az első útkeresések idejéből. Aztán harciasabb madarak, az első világégés korából: egy Macchi vadászhidroplán, egy Albatros B.I iskolagép, illetve egy osztrák gyártású Phönix D.III, mely a csűrőlapjaitól eltekintve gyakorlatilag megegyezik az Osztrák-Magyar Monarchia ászai által nagyon kedvelt D.II-essel.

A húszas-harmincas éveket jónéhány gép képviseli, az olyan kevésbé elterjedt típusok mellett, mint a North American NA-16-os - a későbbi hatalmas mennyiségben gyártott AT-6-os előfutára - a jólismert Klemm Kl 35-ig, a Focke-Wulf FW 44-ig, vagy a harmincas években a magyar légierő gerincét adó Fokker C.V-ösig.

A sor végére érve aztán megnyugtató választ kapunk az addigi hiányérzetünkre - itt az átjáró a másik csarnokba, második világháborús gépekhez. A termet egy állványra helyezett kétmotoros uralja - a Magyar Királyi Honvéd Légierőn kívül csak Svédországban futott be komolyabb karriert a Junkers Ju 86-os. Az itt látható, svéd gyártású példányt szállító feladatokra alakították át. Vele szemben két vadászgép, melyek ismét megdobogtatják a magyar szíveket: egy Fiat CR.42-es, illetve egy Reggiane Re 2000-es. Az utóbbi törzsének bal oldalán a burkolólemezeket plexi lapokra cserélték le, így jól látható a gép szerkezete. De hogy ne legyen minden tökéletes, a két olasz vadászt pont úgy állították a földig érő ablakok elé, hogy fényképezésük ne legyen egyszerű feladat.

Persze, nem csak magyar vonatkozású típusokat állítottak ki. A Ju 86-os alatt az első Saab repülőgép, egy B-17-es zuhanóbombázó áll, míg előttük igazi harci relikvia, egy tengerbe zuhan Lancaster kiemelt motorja. Odébb korábbi gépek: Európában egyedül itt állították hadrendbe a Seversky P-35-öst, mely egyrészt megihlette a Re 2000-es tervezőit, másrészt viszont továbbfejlesztésével alakították ki a Republic P-47 Thunderboltot, az egyik legnehezebb egymotoros vadászgépet. Ez utóbbi szinte hihetetlenül hangzik a csöpp kis gépet szemlélve. Az álcaháló alatt kiállított, még fémszínű példányt fotófelderítővé építették át, a látogatók kedvéért a kamera fedelét is felnyitották. Mellette a szovjet-finn Téli háború során harcolt svéd expedíciós erők két kétfedelűje, finn felségjeleket viselő Gloster Gladiator és Hawker Hart. Ez utóbbi törzsére kívülről síléceket függesztettek, hogy kényszerleszállás esetén személyzete el tudjon illanni. Velük szemben két kétmotoros, egy Caproni Ca 313-as könnyűbombázó replikája, melyet egy filmforgatáshoz készítettek el, illetve egy többfeladatú Saab B-18-as, melyet szerkezetének bemutatására meglehetősen szétszereltek. A gépről hiányzik a bal motorja, az orr-része, illetve néhány burkolólemeze. Körülötte kiállítva a különböző változatok olyan felszerelései, mint például a hajófelderítő-radar felmetszett gondolája, vagy a félelmetesen nagy, 57 milliméteres forgótáras löveg.

A második világháború ismertebb gépei közül is látható néhány: P-51D Mustang, Fiesler Fi 156 Storch, Griffon-motoros Spitfire PR.XIX felderítőgép - természetesen mindegyik svéd felségjellel. Kiállították azoknak a gépeknek a makettjeit is, melyek rendszeresítésében gondolkodtak. Kicsit furán mutat egymás mellett például a Jak-9-es, Me 210-es, vagy a Zero a háromkoronás felségjelzéssel. A japán vadászgép annyira megtetszett a svédeknek, hogy annak nyomán el is készítették egy hasonló gép előterveit, mely végül nem került gyártásba, mint ahogy a Mustang-ihletésű Saab-terv sem.

Viszont kiállították azokat a vadászgépeiket, melyek valóban eljutottak a levegőbe emelkedésig, vagyis a faszerkezetű FFVS J-22-es, hagyományos elrendezésű csillagmotorost, illetve a tolólégcsavaros, orrfutóműves Saab J-21-est, mely a Heinkel He 219-es után a második volt a katapultüléssel felszerelt szériagépek sorában. A Daimler-Benz motoros svéd gépet talán eleve úgy tervezték, hogy viszonylag egyszerűen ki lehessen belőle alakítani a másik teremben látható Saab A-21-es sugárhajtóműves csatagépet.

A szigorú festésű vadászgépekkel szemben színpompás hidroplánok állnak, egy kétfedeles, piros-sárga de Havilland Moth iskolagép, illetve egy narancssárga Noorduyn UC-64-es könnyű szállítógép. Mellettük egy kicsit újabb eszköz a tengerészeti repülés világából - a kétrotoros Vertol 44-es helikopter, a "repülő banán" már alaphelyzetben sem nevezhető túl szépnek, de a hatalmas úszózsákokkal felszerelve pedig már egyenesen rusnya.

Az első terembe visszaérve az ötvenes évekkel folytatódik a kiállítás. Különböző gyakorló- és futárgépek közül magasodik ki a másik svéd expedíciós erő állványra helyezett gépe, a terepszínű festésén hatalmas UN betűket viselő, Kongóban bevetett Saab J-29 Tunnan. Az első európai nyilazott szárnyú vadászgép után a hidegháború gépei következnek, amikor a két nagyhatalmi csoportosulás között semlegesnek maradó Svédország a világ negyedik legerősebb légierejét tartotta fent. A sorban látható Vampire, Venom, Hunter és Lansen éppúgy, mint a svéd repülőgép-ipar egyik elfelejtett sikertörténete, az MFI-9 Minicom kétszemélyes iskola- és könnyű csapásmérő-gép. Az afrikai bozótháborúk egykori hősének továbbfejlesztését mind a mai napig gyártják Pakisztánban.

A harcias madarak mellett egy furcsa kis gép látható, a kettős deltaszárnyú, gázturbinás Saab Lilldraken, melyet a Draken kis sebességű repülőtulajdonságainak kipróbálására használtak. Mellette még egy magyar vonatkozású gép: a Gripen egyik fekete színű prototípusával búcsúzik tőlünk a múzeum.

Az Aranysas 2005. januári számában megjelent cikk nyomán