A Román Légierő Múzeuma

A légierő saját múzeumát (Muzeul Aviaţiei) 1990-ben hozták létre, Bukarest nemzetközi repülőterének katonai felén. A kiállítást egy év után az ideiglenes sátrakból a városhoz közelebbi Baňeasa repülőtérre költöztették át, majd végül 2000-ben jutott a jelenlegi helyére, vissza az Otopeni repülőtérre, de ezúttal a polgári terminál mellé, szabadon látogathatóan. A kiállításról óhatatlanul is a régi, "hátsó" szolnoki múzeum jut a látogató eszébe, ugyanis itt is egy kis épületben kaptak helyet a repülés történetét, vagy a gépek alkotóelemeit bemutató kiállítások, míg a kertben a szocialista korszak gépei láthatók.

A kőház szobáiban ismertetik többek között a légierőben alkalmazott egyenruhákat, Henri Coandă munkásságát, vagy éppen a román repülőipar második világháború utáni történetét. Ez utóbbi teremben egy IAR-823-as iskola- és futárgép is helyet kapott, amelyik szép példája annak, hogy Románia jobban preferálta a saját repülőiparának termékeit a KGST hasonló kategóriájú masináinál - a gép ugyanis nem sokban különbözik egy Lycoming-motoros Zlin Z-43-astól.

Az udvaron, a fűben álló repülőgépeken a szocialista légierő fejlődését követhetjük nyomon. Noha Románia a győztes hatalmak oldalán fejezte be a második világháborút, és légierejének gerincét egészen 1948-ig a Messerschmitt Bf 109-es és I.A.R. 80-as vadászgépek képezték, ezekből azonban mára semmi sem maradt, a szovjet típusú légierő megteremtésével itt is megsemmisítették az egykori "fasiszta fegyvereket" - akárcsak Magyarországon. Az egyetlen megmaradt harci gépük, egy Junkers Ju 88D Amerikában látható - akárcsak az utolsó magyar Messzer. Ennek megfelelően a múzeum legkorábbi kiállított gépei az utolsó szovjet légcsavarosok közül kerülnek ki. Tupoljev Tu-2-es itt sem maradt az utókorra, de legalább az Iljusin Il-10-esből be tudnak mutatni egy sajnos nem túl jó állapotban lévő példányt. A repülő tank késői változata ugyan előfordul még itt-ott Európa múzeumaiban, az előtte parkoló vadászgép azonban igazi kuriózum. Szemjon Lavocskin tervezőirodája 1944 végén kezdett hozzá a jól bevált La-7-es továbbfejlesztéséhez. A befecskendezéses AS-82FN motort megtartották, de a fának, mint építőanyagnak végképp búcsút intettek - ennek megfelelően a lamináris szárnnyal felszerelt fémépítésű La-9-es csak a vonalait örökölte a nagynevű elődtől. A dugattyúmotoros gépek mögött az 1951-ben rendszeresített Jak-23-asok közül két darab is látható. Természetesen megtalálhatók a Varsói Szerződés legelterjedtebb vasmadarai is, a Mikoján-Gurjevics konstrukciók a MiG-21F-13-mal bezárólag, de helyet kapott egy-egy L-29 Delfin és Iljusin Il-28-as is. A harci gépek közül mindenképpen ki kell emelni a "balkáni Jaguár", az IAR-93 két korai példányát. Míg az együléses masina az első nullszériából került ki, addig a kétszemélyes gép egyenesen az IAR-93DC gyakorlóváltozat prototípusa. A helikopterek sora egy Alouette II-essel kezdődik, a Brassóban licenc alapján gyártott Alouette III-asból pedig két, rakétablokkokkal felfegyverzett példány is látható - igaz, az egyik kissé meglepő világoskék árnyalatvilágú, pöttyös kamuflázzsal. A szintén helyi gyártású IAR-330 Pumából egy nem túl elterjedt felfegyverzett változat kapott helyet, melyen a törzs alsó részére két merev 20 mm-es gépágyút szereltek, amit négy UB-16-os blokkal egészítettek ki - az ajtóba szerelhető nehézgéppuska nem látható. A Romániában nem túl elterjedt Mi-8-asok közül három darab is látható, a két tereptarka példány színeiből azonnal látható, hogy azokat egykor Tökölön nagyjavították. A harmadik, kék-fehér festésű helikopter esetében nem a színe, hanem a különleges felszerelése árulkodik a "PéGés" szerelők keze munkájáról. A Dunai Repülőgépgyár a kilencvenes évek közepén a román belügyminisztérium néhány helikopterén különlegesen oldotta meg - a vevő kérésére - a hatótávolság megnövelését: a kabinablakok fölött, a rotoragy vonalában egy-egy 490 literes MiG-21-es póttartályt szereltek a törzs oldalára, kissé rakétahordozósra hangolva a békés szállítógépek formáját. A kéttucatnyi kiállított gép között néhány kisebb polgári vasmadár is megtalálható, melyek közül kettőt szintén Romániában gyártottak. A cseh Zlin 526-os iskolagép mellett a nem túl sikeres, szilárdsági problémákkal terhelt IAR-822-essel kezdődő könnyű permetezőgép-sorozat legutolsó változata, a gázturbinás IAR-828 prototípus mereszti égnek hosszú orrát. Sokkal nagyobb karriert futott be az angol Britten-Norman licence alapján készített BN-2 Islander - a bukaresti Romaeroban készült a legyártott gépek harmada, több, mint 400 darab. A kiállításról nagyon hiányzik a román repülőipar legnagyobb gépe, a ROMBAC 1-11-es kéthajtóműves utasszállító, melyből egy-két leállított példány a repülőtér túloldalán várja sorsának beteljesülését.

Az Aranysas 2006. márciusi számában megjelent cikk nyomán