wings.hu múzeumok, gyűjtemények Németország

Luftwaffe Museum, Berlin-Gatow

Toldi Miklós

A gatowi repülőtér létrejöttét az 1930-as években rohamos tempóban fejlődő Luftwaffe igényei hívták életre, ezen a helyen katonai repülő és technikusi akadémiát alapítottak. A háború befejeztével az angol szektorba kerülő repülőtér 1948-ban fontos célállomása volt a blokád alá vont Berlin ellátására létrejött légihídnak. A múzeum 1997-ben nyitotta meg kapuit a német katonai repülés múltja iránt érdeklődők számára.

A gyűjtemény túlnyomó része a szabad ég alatt található, a hangárok előtti gurulóutakon és futópályákon. Az itt kiállított repülőgépek és helikopterek többsége a volt NSZK és NDK légierejében szolgált. Több változatát láthatjuk a Fiat G.91, Republic F-84, North American/Canadair Sabre, Lockheed F-104, Szu-22, MiG-21 és MiG-23-as típusoknak. Az ötvenes-hatvanas években számos elképzelés született a helyből felszálló repülőgép megvalósítására. A hangárok előtti pázsiton e koncepció egyik képviselőjét találjuk a Lockheed F-104G ZELL (ZEro Length Launch) személyében. Az Amerikában kifejlesztett eljárás a saját repterek elleni, meglepetésszerű és sikeres támadás esetén biztosította volna az ellencsapás lehetőségét. A gép egy ferde rámpa, valamint egy 274,4 kN teljesítmény leadására képes startrakéta segítségével juttatta volna célba B-43 típusú atombombáját. Az 1966-os németországi kísérleti repülések túl költségesnek és veszélyesnek bizonyultak, így a programot leállították.

A kiállított eszközök egy része az angol tervezőmérnökök, és repülőgépiparuk produktuma. A Fairey Gannett AS.4. tengeralattjáró-felderítő és elhárító repülőgépből tizenhét darab került a Bundesmarine állományába. Erre a koaxiális légcsavarral ellátott, robosztus gépre igencsak illik az "olyan ronda, hogy az már szép" jelző. Külön érdekessége, hogy a háromfős személyzet különálló munkahelyeken foglalt helyet, és a hajófedélzeti használatra tervezett gép szárnyát duplán megtörve, "Z" alakban lehetett felhajtani. A narancssárga festésű Canberra B.2 egyike volt annak a három gépnek, melyet ebből a típusból Németország beszerzett. A gépeken 1966-tól kísérleti fedélzeti rendszereket teszteltek. Az itt látható, utolsóként kivont példány 1997. május 27-én repült át Manchingból a gatowi repülőtérre. Érdekes látnivaló az első szériában épült Harrier GR.1, rövid orrkúppal és alacsony kabintetővel, valamint az előrenyilazott szárnyú HFB-320ECM, a business-jet elektronikai zavaró változata. Egyiptom és a Szovjetunió elhidegülését követően számos, a SZU-ból exportált repülőeszköz került a NATO államokba. Az NSZK két Szu-20-ast szerzett be Egyiptomtól, a gépekkel Manchingban végeztek tesztrepüléseket, ezek egyikét láthatjuk a kifutón. A helikopterek számára kialakított részen többek között egy Mi-9 repülő harcálláspontot, valamint a Magyarország számára is felajánlott Mi-24P-k közül láthatunk egy példányt. A második világháború korszakából két ritkaság is helyet kapott a nyitott területen, nevezetesen egy Würzburger Riese radar és egy Me-323 Gigant szárnyszerkezete.

A múzeum épületei közül a harmadik hangárban állították ki az első és második világháborús gépeket és motorokat. Az első világháború légi harcainak résztvevőit kizárólag replikák formájában láthatjuk. A Fokker E.III Eindecker félelmetes pusztítást végzett a nyugati front egén az antant hatalmak repülői között. Ezt a típust látták el a világon elsőként légcsavarkörön keresztül tüzelő szinkronizált géppuskával. A háromfedelű Fokker Dr. I korának egyik legjobb vadászgépének számított. Hírnevét fordulékonyságának és a háború legsikeresebb vadászpilótájának, Manfred von Richthofennek köszönheti. A Junkers névhez fűződik az első teljesen fémépítésű, sorozatban gyártott vadászgép, a Junkers D. I. Az itt alkalmazott technológiai eljárások néhány, a háború utáni polgári repülésben sikeres típusnál köszönnek vissza. A második világháború idejéből nem túl bőséges a kiállított gépek listája, de számuk remélhetőleg nemsokára gyarapodni fog. Jelenleg egy Fw 190D restaurálásán dolgoznak az erre a célra kialakított hangárban. A bejáratnál egy Hispano HA. 1112M1L-ből visszaépített, Bf 109G-2-n akad meg a szemünk. A gép festése a II/JG. 27 és Gustav Rödel sivatagi harcaira emlékeztet. A DFS 230A vitorlázó szállítógép replikáját hangulatos dioráma keretében állították ki. A hangár egy kisebb helyiségében nyert elhelyezést a Me 163B-1a Komet. Az eredetileg sárga "25"-ös taktikai számot viselő "sárkánytojás" a JG. 400 kötelékében szolgált, majd a háború végén Angliába került kiértékelésre. Németországba 1988-ban szállították vissza, ahol restaurálták és új festést kapott. Különleges látványt nyújt a Jumo 211-es motor, az agyba beletört fa légcsavartollak egy valószínűleg sikeres hasra szállásról tanúskodnak.

A múzeum termeiben rengeteg emléktárgy, egyenruha, dokumentum és fénykép idézi fel a Luftwaffe múltját. Itt láthatjuk két ász, Hans-Joachim Marseille (158 lgy) és Werner Schroer (114 lgy) vadászgépeinek győzelmi jelekkel telefestett oldalkormányát.

A múzeum területén tilos a fotóállvány használata, de ez kizárólag a hangárokban jelent problémát, a gépek túlnyomó többsége jól fotózható. A kihelyezett információs táblák pontos leírást adnak az adott típusról (kizárólag német nyelven) és néhány mondatban a gépek személyes történetét is megismerhetjük. Aki Berlinben jár, és ideje engedi, látogasson el ide, érdemes!

2004. május

Legyél Te az első hozzászóló!