Repülőgép-múzeum, Zruč

A Magyarországtól viszonylag távol eső, Plzeň melletti Zručban hozta létre repülőgép-gyűjteményét Karel Tarantik. A kiállításon viszonylag szerényebb hangsúlyt kapott a történelmi hűség, vagy a gépek karbantartása - a múzeum sokkal inkább hasonlít egy roncstelepre, mint a hasonló jellegű intézményekre. Azonban a mindenféle elszórt alkatrészek, hajtóművek és fegyverek körül rendezetlenül kiállított gépek között így is akad pár érdekesség. A belépés után például mindjárt egy magasra emelt, nem túl gyakori kanadai Starfighter ötlik a látogató szemébe. A kétszemélyes CF-104D egy francia magángyűjteményből került Csehországba. Azonban még a juharfaleveles vadászgépnél is meglepőbb a vele szemben álló, mintegy négy méter magas Sztálin-szobor, amelyet különböző páncélosok vesznek körül. Ezek között látható többféle T-34-származék, de német felségjelzést és festést viselő OT-810-es is. Az utóbbi típus története erősen emlékeztet a háború utáni csehszlovák légierő gépeire: a helyi haditechnikai üzemekben ugyanis nem csak repülőgépeket, de páncélosokat is gyártottak. Az Avia S-199-eshez hasonló módon, a háború végével néhány változtatással egészen 1963-ig gyártották a Skoda Művekben a jellegzetes Sd.Kfz 251-es féllánctalpas lövészpáncélost is. Azonban térjünk vissza a csehszlovák légjárók eszközeire. A német eredetű technikát egy Aero C-3-as törzse képviseli, a konstrukció eredetileg Siebel Si 204-esként került le a gyártósorokról.

Szintén külföldi fejlesztésű, de csehszlovák gyártású a következő szállítógép-generáció kiállított típusa. A három Avia Av-14-esből két példány egyszerű szállítógép, míg az utolsó a Kunovicében is látható térképészváltozat. Az egyik szállítógép nem az eredeti légierős festését viseli, hanem a ČSA, a csehszlovák légitársaság első Avia 14-esének jelzéseiben pompázik - bár a felhasznált színek nem pontosan egyeznek meg az eredetivel. Szintén nem sokat segítenek a történelmi hűség elérésében a különböző gépekre felfestett, oda nem illő nőalakok sem, melyek többek között az egyik légierős Av-14-esen láthatók. A következő nagysikerű Iljusin-szállítógépből, az Il-18-asból is látható egy példány, ez a kiállítás legnagyobb gépe. A sugárhajtóműves utasgépeket is sikerült képviselni, bár csak egy Tu-134-es pilótafülkéjének formájában. A harci gépek időrendi sorát a MiG-15-ösök nyitják meg, a típus különböző alváltozataiból hét példány is látható. Huszonegyesből is sikerült több darabra szert tenni, az egyik MA törzse több helyen is felmetszve szemlélteti a gép szerkezetét. A bejáratnál pedig egy MiG-23BN áll, amely farkánál egy hasonló típusú, katasztrófát szenvedett gép törzsvége hever a fűben. A Szuhoj családból már szerényebb a felhozatal, mindössze három Szu-7-es látható. A forgószárnyasok sorában az összes rendszeresített Mil szállítóhelikopter helyet kapott, Mi-1-estől Mi-8-asig, melyek között szokatlan, citromsárga színével hívja fel magára a figyelmet a légierő kutató-mentő Mi-2-ese. Több Turbolet és Delfin képviseli a csehszlovák repülőipar nagyobb teljesítményű gépeit. Azonban a felsorolás nem ér véget a helyi típusokkal - a Tarantik családnak több külföldi gépre is sikerült szert tennie. A korábban már említett gyakorló Starfighter mellett egy belga F-104-es mutatja be a típus egyszemélyes változatának vonalait. A NATO egykori könnyű vadászbombázóra kiírt pályázatának a győztesét, a Fiat G-91-est végül mindössze három ország rendszeresítette: itt egy német Gina látható.

A nyugati gépek között látható egy kamerás orrú Mirage IIIR felderítőgép is, amely ugyanabból a gyűjteményből származik, mint a kanadai Csillagharcos. A francia kapcsolat erősségére még egy, meglehetősen furcsa masina utal. A kiállított hangsebesség feletti Super Mystére B.2-est valószínűleg célgépnek, vagy harci sérülések kijavításának oktatására használhatták pályafutása végén. Azonban mégsem a törzsén látható roncsolások miatt hívja fel magára azonnal a figyelmet, hanem azzal, hogy a hiányzó függőleges vezérsíkját egy Szu-22M-4-esével pótolták, melyen furcsa módon rajta hagyták az eredeti cseh felségjelzést. Szintén Franciaországból került ide a gyűjtemény legmeglepőbb darabja. A B-29-esből kifejlesztett KC-97-es tankert a Nancy melletti Le Missouri bár használta hirdetőtáblaként. A bár bezárásával feleslegessé vált behemótot 2004 elején feldarabolták, de a gép egyik motorját, valamint a törzsvégét a vezérsíkokkal átszállították Zručba. Ezt nem lehetett egyszerű megszervezni, hiszen az utóbbi elem akkora, hogy nem látszik tőle a mögötte parkoló An-2-es.

Az Aranysas 2006. májusi számában megjelent cikk nyomán

2005. június