Imperial War Museum, Duxford

Egy repülőmúzeumban sétálgatva akaratlanul is eszébe jut az embernek, hogy a kiállított gépeket sajnos már soha többé nem láthatja a levegőben, kizárólag a fantáziánk segítségével vagy dokumentumfilmeken szárnyalhatnak a vasmadarak. A duxfodi múzeumot azonban élettel tölti meg az ott folyó munka és a működő repülőtér, ahol évente számos alkalommal rendeznek repülőnapot a veterán gépek részvételével.

Duxfordban több szervezet dolgozik a repülőgépek felújításán és működőképessé tételén. A Historic Flying Limited igazi Spitfire specialista, 1989 és 2002 között tizenkét gépet és a hozzájuk tartozó Rolls Royce motorokat állítottak helyre, ez a mennyiség a jelenleg repülőképes Spitfire-ek harminc százalékát teszi ki. Akinek esetleg szándékában áll, potom 1,25 millió fontért be is szerezhet tőlük egy példányt. A Fighter Collection keze alól számos amerikai gyártmány repült ki, többek között egy-egy P-39Q, P-40, P-47D, P-51D, FM2 Wildcat, F6F Hellcat, F7F Tigercat és F8F Bearcat. Palettájukon az angol típusokat két Spitfire és egy Hawker Nimrod képviseli, de az ő munkájukat dicséri a Hendonban kiállított Fiat CR. 42-es vadászgép is. Az Aircraft Restoration Company más repülőgépek mellett egy Blenheimmel és egy Lysanderrel járult hozzá a repülőnapok látványához. A Bristol Blenheim IV-es ismételt helyreállítása javában folyik, a bombázógép egy 2003-ban történt leszállásnál sérült meg súlyosan Az ARC által helyreállított Bf 109E 4-est láthatjuk a négyes hangárban, illetve egy He 162-est Hendonban. Az előzőekben felsoroltak csak egy részét képezik e társaságok munkáinak, nem beszélve a közeli és távoli jövőben újjászülető masinákról.

A múzeumok általában a közönségtől elzárt helyiségekben végzik a gépek felújításának munkálatait, így mi már csak a végeredménnyel találkozhatunk. Ezzel szemben Duxfordban a szemünk láttára fiatalodnak meg a gépek és erőforrásaik. A rajtuk serénykedő műszaki szakembereket és munkájuk tárgyát mindössze egy kötél választja el a nézelődőtől.

Az építés különböző fázisaiban látható gépek közül a P-51B felújítása már a vége felé közeledik. Bár a Mustang nem számít ritkaságnak az angliai nézők előtt, ez a verzió igazi unicum. Az Ausztráliában gyártott Beaufighter Mk. 21 sárkánya előtt a látogatók felé fordítva találtuk annak pilótafülkéjét tökéletesen helyreállított állapotban, valamint a Bristol Hercules motorokat. A sztálini sólymokat idéző Jak-3-as vadászgép replikáját egy Jak-11-es kiképző gépből építik vissza készítői. A Fairey Swordfish-nek még csak a meztelen vázát láthattunk, de az is bőven elég volt, hogy megdobogtassa az ember szívét. A Gloster Gladiator a Yeovilton-i FAA múzeumból érkezett 1994-ben a Fighter Collection kötelékébe, a mellette álló Sea Fury a HMS Warrior fedélzetén teljesített szolgálatot a 811. században. A több filmben is szereplő de Havilland Mosquito B.35-öt nemsokára teljesen megfiatalodva láthatják viszont a típus szerelmesei.

Az újjászülető repülőgépeken kívül még számtalan érdekességet rejtenek a múzeum termei. A 101-es oldalszámú Concorde (G-AXDN) utolsó leszállására 1977-ben került sor, azóta a duxfordi gyűjteményt gazdagítja. Ezt a prototípust csak tesztrepülésekre használták, ennek megfelelően törzsének nagy részét a mérésekhez szükséges műszerek töltik ki. Az 1971-ben gyártott gép ötszázhetvenöt órát repült, ebből háromszáznyolcvanhetet a hangsebesség felett.

A második világháború éveiben alkalmazott repülőeszközök gazdag tárházát találjuk a hangárokban. Az itt látható Avro lancester Mk. X annak a 430 négymotorosnak az egyike, amely a kanadai Maltonban került le a gyártósorról. A gép mellett kapott helyet a Barnes Wallis által tervezett „kacsázó” bombák egy darabja. A dioráma keretében kiállított Bf 109E és pilótája Horst Perez 1940-ben hajtott végre kényszerleszállást Kelet-Sussex-ben. Egy angol katona viaszbábúja őrködik a hasraszállt messzer mellett. A restaurált vadászgép jobb szárnyán, valamint a pilótafülke alatt látható „Schlageter” jelvénynél meghagyták a gép eredeti festését, követendő példa! Hasonló sorsra jutott az a He 111E bombázó is, amely egy norvég tóban fejezte be pályafutását 1940-ben. Az itt látható függőleges vezérsíkját és Jumo motorját 1974-ben hozták felszínre a búvárok. A Spitfire több verziójával is találkozhatunk. Ezek közül a ML407-es jelű Spitfire IX-es szerezte a szövetséges erők első légi győzelmét 1944, június 6-án a „D” napon. A tökéletes állapotban kiállított Cierva C30A autogíró számára nem ismeretlenek a múzeum hangárai, 1940-42 között a duxfordi repülőtérről felszállva segédkezett az angol radarrendszer kalibrálásában. Egy Mitsubitshi A6M3 Zero is várja az épület falai között sorsának jobbra fordulását. A romos állapotban lévő, erősen korrodált, motor nélkül fellelt japán vadászgép a Marshall- szigetekről került Angliába. Első látásra kissé furcsának tűnik az egyik terem padlóján elhelyezett hatalmas acéltömb, ám az információs tábla útba igazítása megoldja a rejtélyt. A 38!! cm-es vastagságú fémhasáb a Tirpitz páncélzatának egy darabja.

A sugárhajtású katonai repülőgépekből is bőséges a választék, melynek nagy részét természetesen a RAF-ban és az FAA-ban alkalmazott típusok teszik ki. A CF-100 Mk 4 volt az első teljes egészében kanadai tervezésű, bármilyen időjárási körülmények között bevethető katonai repülőgép. Az itt látható példány a kanadai légierőben szolgált, majd Németországban is állomásozott. A Fighter Command Aerobatic Team tagjaként láthatta egykoron a repülőnapok közönsége a Lightning F.1-est, az egymás fölött elhelyezett hajtóművek teljesen egyéni külsőt kölcsönöznek ennek a vadászgépnek. A Sunderland Mk 5 hatalmas szárnyai alatt elhelyezett MiG-21-es a Magyar Légierő ajándékaként került a gyűjteménybe. Látogatásunk idején fejeződött be a XV865 jelzésű Blackburn Buccaneer S.2-es festése, az öreg kalóz igazán impozáns látványt nyújtott új ruhájában igaz a RAF múzeumában található kopott, sivatagi festésű társa, ha másképp is de hasonlóan nagyszerű jelenség. A költségvetési és politikai vitáknak áldozatul eső TSR. 2-es egy példánya őrzi itt az önálló brit fejlesztésék emlékét.

Az American Air Museum modern épülete egy roppant gazdag és ennek megfelelően igen túlzsúfolt gyűjteményt rejt magában. A széles kínálatban, más egyéb típusok mellett egy-egy B-24M, B-17G, B-29A, B-25J, TBM-3, U-2C, F-111E, F-100D, SR-71A és B-52D-t vehetünk szemügyre. Érdekes színfolt az Irakban zsákmányolt 1000 mm-es szuper ágyú egy darabja. A tárlókban fényképek, egyenruhák és felszerelési tárgyak őrzik az európai égbolton harcoló amerikai repülőkatonák emlékét. Az épületen kívül található hatalmas üvegtáblák felületébe gravírozott repülőgép sziluettek mindegyike, egy-egy, a kontinens felett elvesztett amerikai gépet jelöl. A Luftwaffe vadászrepülői és a harmadik birodalom légvédelme sok munkát adott az emlékfal alkotói számára.

A hangárok között sétálgatva sem maradunk élmények híján, utasszállító és katonai gépeket egyaránt találunk a szabad ég alatt. A Würzburger-Riese kilenc méteres antennája nem tette lehetővé a radar közúton történő, múzeumba szállítását de egy Belvedere helikopter hathatós segítsége megoldotta a problémát. Mellette láthatjuk egy V-1-es szárnyas bombát és annak indító állványát.

Az repülőtér végében található épületben kapott helyet a Land Warfare gyűjtemény. Témája nem kapcsolódik szorosan a repüléshez, de mindenképpen érdemes megtekinteni. Lövegek, harckocsik, harcjárművek sokaságát találjuk itt, az arzenálban éppúgy megtalálhatók az első világháború relikviái, mint a közelmúlt haditechnikája. A normandiai partraszállásról külön kiállítás keretében emlékeztek meg a rendezők. A terembe robbanások, és süvítő lövedékek zajának kíséretében egy partraszálló bárkán keresztül jut el a látogató. A keleti blokk összeomlása után számos, a volt VSZ tagállamaiból származó harceszközzel gyarapodott a Land Warfare. Az épület mögötti, pocsolyákkal tarkított dombos területen néhány font ellenében kipróbálhatjuk, hogy milyen érzés egy lánctalpas katonai járműben utazni.

A bejáratnál találjuk az elmaradhatatlan ajándékboltot, benne, az Angliában megszokott széles választékkal. Aki fotózni szeretne, ne felejtsen el állványt vinni magával. Az információs táblák az angol szövegen kívül, néhány sorban német valamint francia nyelven is közölnek adatokat a gépekről és azok történetéről.

A múzeum egyedi atmoszférája és gazdag anyaga egy nagyszerűen eltöltött nappal ajándékozza meg látogatóit. A folyamatosan változó és bővülő kiállítás gondoskodik róla, hogy ide mindig érdemes legyen eljönni, majd újra visszatérni.

2004. július