wings.hu múzeumok, gyűjtemények USA

A legnépszerűbb

Kárpáti Endre

Ha megkérdeznénk az ismerőseinket, hogy szerintük melyik a világ leglátogatottabb múzeuma, valószínűleg a British Museumot, a Louvre-ot, vagy a Guggenheim-gyűjteményt kapnánk válaszul. Azonban bármennyire is meglepő, a világ legnépszerűbb ilyen intézménye a Washingtonban található amerikai Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeum (National Air and Space Museum).

A viszonylag kis múzeum nem akárhol helyezkedik el. Az 1976-ban átadott épület az Egyesült Államok fővárosának központjában, a Fehér Ház és a Capitolium között található - az előbbitől mintegy tizenöt, az utóbbitól harminc percnyi sétára.

A főbejáraton belépve egy tágas üvegfalú csarnokba jut a látogató, ahol a mennyezetre néhány repülőgépet függesztettek. Lindbergh Spirit of St. Louisa, Yeager X-1-ese, az egyik X-15-ös - és mindegyik eredeti, egyik sem replika! Alattuk hasonló jelentőségű eszközök az űrkutatás világából: az első amerikai űrhajó, a Mercury "Friendship 7", az első amerikai űrséta Gemini IV-ese, vagy az első holdraszállás, az Apollo 11 parancsnoki modulja. De ebben a csarnokban kapott helyet a földet leszállás nélkül megkerülő ballon, a Breitling Orbiter 3 gondolája, valamint egy-egy Pershing II-es és SS-20-as ballisztikus rakéta, melyek a nukleáris fegyverek kölcsönös korlátozását szimbolizálják. Lenyűgöző kezdet.

A múzeum kétszintes épületében még két ilyen nagyobb méretű csarnokot alakítottak ki, számos apró terem mellett, mindegyik a repülés történetének egy-egy önálló fejezetét kívánja bemutatni. Mivel a rendelkezésre álló hely nem teszi lehetővé sem túl sok, sem túl nagy repülőgépek kiállítását, ezért a szervezők igyekeztek csak a legfontosabb tárgyi eszközöket kiállítani, elképesztő mennyiségű és mélységű háttér-információ mellett.

Mivel az intézmény céljai között a repüléstörténet bemutatása és kutatása mellett az oktatás is szerepel, ezért az egyik teremben interaktívan mutatják be a repüléselméletet. Míg az egyik szélcsatornában az állásszög megváltoztatásával játszhatnak a látogatók, addig egy másikban a fékszárny kitérítésének hatása látszik a levegőáramba engedett füstcsíkokkal. Nagy sikert arat a kormányok hatását bemutató repülőgép-modell, melynél kiderül, hogy nem is olyan egyszerű egy repülőgéppel egyenesen repülni. A múzeum lehetőségeit jól mutatja, hogy a különböző szerkezetei kialakítások és anyagok szilárdságát bemutató eszközöknél a - még repülőipari mértékkel is méregdrága - titán rúd merevségét is megvizsgálhatják a kísérletező kedvű látogatók.

Az egyik szomszédos teremben látható a gyűjtemény egyik féltett kincse, a Wright-fívérek első motoros repülőgépe, mellyel 1903. december 17-én végrehajtották a történelmi repülésüket. A gép általában a főbejáratnál található "Repülés mérföldkövei" csarnokban szokott lógni, azonban a százéves évforduló kapcsán ideiglenesen külön teremben mutatják be - más eszközökkel együtt - Wrighték munkásságát. Mivel az Egyesült Államokban a második világháborúig Samuel Langley-t ismerték el az első motoros repülőgép megalkotójaként, ezért Wrighték a mindössze négyszer repült gépet 1928 és 1948 között Londonban állíttatták ki, csak utána került vissza Amerikába.

Egy másik teremben kaptak helyet Wrighték kortársainak, vagyis a repülés többi úttörőinek emlékei. A számos korabeli motor és légcsavar között látható a legelső sikeres repülőgép-építő, Otto Lilienthal egyik siklógépe, illetve Langley 1901-es repülőmodellje, amelyet a teljes méretű, embert szállító gépének kifejlesztésére használt. A negyedes kicsinyítésű, vagyis meglehetősen nagy gép háromszor emelkedett a levegőbe, egyszer 300 métert is sikerült megtennie. Helyet kapott még egy elmaradhatatlan Blériot XI-es is, valamint a világ első katonai repülőgépe, Wrighték 1909-es Military Flyere. Ez szinte játékszernek tűnik az első világháborúnak emléket állító terem gépei mellett, ahol látható tolólégcsavaros Voisin VIII-as és Sopwith Snipe éppúgy, mint az egykori ellenség Albatros D.Va-ja, vagy egy ritkább gép, a Pfalz D.VII egy példánya. A repülőgépek és motorjaik mellett igyekeztek bemutatni pilótáik életét éppúgy, mint a légierők hatását a hadviselésre.

A repülés két háború közötti szédületesen gyors fejlődését három helyszínen is nyomon követhetjük a múzeumban. A húszas-harmincas évek során meglehetősen nagy érdeklődés kísérte figyelemmel az aviatika fejlődését, a rekorder pilóták, távrepülők és neves műrepülők állandóan a lapok címoldalain szerepeltek. Ennek a korszaknak állít emléket a "Repülés aranykora" terem, ahol számos apróbb tárgyi emlék mellett ismét csak néhány gépnek jutott hely. Az egyik ezek közül Howard Hughes H-1-es Racere, melyet a világ leggyorsabb szárazföldi gépének építettek meg - 1935. szeptember 13-án 567 km/h-val meg is szerezte a világcsúcsot. A gép olyan megoldásai, mint a süllyesztettfejű szegecsek, a behúzható futómű, szorosan illeszkedő motorburkolat vagy a hónaljlemez alkalmazása nem csak kijelölte az utat a nagy sebességű szériagépek felé, de azt is megmutatta, hogy egy jól megtervezett csillagmotoros gép felveheti a versenyt a V-motoros gépekkel - mint ahogy ezt néhány évvel később látványosan bizonyította a Zéró, a Thunderbolt vagy a FW 190. A versenygéppel szemben egy Northrop Gamma, mellyel 1935-ben elsőként repültek át az Antarktisz fölött - igaz a 3900 kilométeres út utolsó 40 kilométeréhez már nem volt elég az üzemanyag, így Ellsworth és Hollick-Kenyon, a két felfedező hat napi gyaloglás után jutott el egy elhagyott táborhelyhez, ahol egy hónap múlva vette őket észre egy kutatóhajó.

A rekordoknál és felfedezéseknél jóval nagyobb hangsúlyt kapott a gyűjteményben a menetrendszerű légiforgalom kifejlődése. A három nagy üvegfalú csarnok közül az egyiket szentelték ennek a témának, hatalmas kötelékrepülés résztvevőiként egymás alatt lógnak a tetőszerkezetről a gépek. Jól nyomon követhető a technika fejlődése a kétfedeles, egymotoros postarepülőgépektől az első héjszerkezetű, fémépítésű utasszállítókig. Látható a harmincas évek amerikai repülésének igavonója, a Ford TriMotor egy példánya. Míg a nem túl szép gép ránézésre leginkább egy Fokker-licencre emlékeztet, azonban már teljesen fémépítésű volt. A technológiai újítás mellett még egy dolog segített az elterjedésében: a gyártó neve, melyről akkoriban mindenkinek a megbízható, jól teljesítő tömegautó jutott az eszébe.

A hárommotoros gép alatt egy másik, sokkal kisebb méretű átmeneti típus látható. Az egymotoros Northrop Alpha már félhéjszerkezettel készült, sokcellás szárnyszerkezete pedig a későbbi DC-3-as sikerének egyik titka volt. Azonban a nyitott pilótafülke, merev futómű és az egyetlen motor még inkább a légiközlekedés múltját tükrözte, mint a jövőjét. Ez utóbbi is helyet kapott - az első igazán korszerű utasszállítógép, a Boeing 247-es egy példánya. Amikor a kétmotoros, behúzható futóműves, egyfedelű fémgép 1933-ban szolgálatba állt, a korábbi 27 órás transzkontinentális utazás egy csapásra 19 órára csökkent. A zárt kabinban helyet foglaló tíz utast zajszigetelés, kényelmes ülések és első ízben légkondicionálás is kényeztette. Mivel a jól sikerült gép teljes gyártási mennyiségét lekötötte a United Airlines, ezért a többi légitársaságnak valami más után kellett néznie, ha versenyben kívántak maradni. Ennek megfelelően fejlesztették ki a Trans World Airlines kérésére a Douglasnál a DC-1-gyel kezdődő sorozatot, amely viszont ugyanúgy egy csapásra elavulttá tette a Boeing kétmotorosát, mint ahogy az hatott a TriMotorokra és kétfedeles Curtiss Condorokra. 1938-ra az amerikai légiforgalom 95 százalékát DC-3-asokkal bonyolították le - a típus egyik példánya a kiállítás legnagyobb méretű repülőgépe.

Ennek a kornak néhány kiemelkedő gépe is helyet kapott a főbejárattal szemben található galérián, ahol a kiemelkedő teljesítményeknek állítanak emléket. Látható itt az egyik Douglas World Cruiser, amellyel elsőként repülték körül a Földet 1924-ben. Az útnak indított négy gép közül csak kettőnek sikerült befejezni a 175 napos utat, amely nem csak műszaki, hanem logisztikai és politikai szemmel is hatalmas eredménynek számított, hiszen az első világháború után nem volt egyszerű megszerezni az összes átrepülési engedélyt, illetve biztosítani a szükséges javításokat. A nagyméretű kétfedelű mellett egy kisebb méretű biplán áll, a Curtis R3C-1 sebességi versenygép. A legendás Jimmy Doolittle, akit az 1942-es tokiói bombázás tett világhírűvé, de aki többek között a műszeres repülés kifejlesztésében is nagy szerepet játszott, ezzel a géppel nyerte meg az 1925-ös Schneider-kupaversenyt, majd egy nappal később még a sebességi világcsúcsot is megszerezte. Két Lockheed gép is helyet kapott itt, Amelia Earhart Vegája és Lindbergh Siriusa. Earhart volt az első nő, és Lindbergh után a második ember, aki egyedül repülte át az Atlanti-óceánt, az itt látható fából készült héjszerekezetű egyfedelessel. Míg ő rekord-repülésekre használta a Vegát, addig a Lindbergh-házaspár új légiforgalmi útvonalak felderítésére használta a fekete Siriust. Ezt a példányt Endresz Györgyék gépével ellentétben nem kerekes futóművel, hanem úszótalpakkal láttak, így vágtak neki 1931-ben a távol-keleti útjuknak. Az alaszkai-szibériai útvonalon egészen a kínai Sárga-folyóig jutottak, ahol a gép megsérült, és így vissza kellett térniük az Egyesült Államokba. A javítás után 1933-ban a Pan American megbízásából az Európába vezető újfundlandi-grönlandi útvonal kutatására indultak. Azonban Európában nem álltak meg az óceán partján, egészen Moszkváig elrepültek, majd az Atlanti-óceán déli részén át tértek haza, így fejezve be féléves expedíciójukat.

Mivel kiemelkedő teljesítmények újabb korokban is születtek, ezért áll itt egy-két újabb gép is. Közöttük van az a Bell 206 LongRanger, amellyel először repülték körbe a Földet 1982-ben, vagy az első sikeres emberi erővel hajtott repülő eszköz, a Gossamer Condor.

Természetesen a második világháború repülése is saját termet kapott. A helyszűke miatt mindössze öt vadászgépet tudtak kiállítani, a Szovjetunió kivételével mindegyik fontosabb hadviselő ország emblematikus típusa látható. Míg a kiállított Macchi MC.202-es és Bf 109-es története ismeretlen, és a Zéróról is csak sejtik, hogy Saipan szigetén zsákmányolták, addig a kiállított magassági Spitfire VII-esről biztosan tudni, hogy sohasem vetették harcba, hanem elkészülte után egyből Amerikába került kiértékelésre. Az egyik falon több száz korabeli típusfelismerő-makett sorakozik, melyet a hajózók és a légvédelmi tüzérek kiképzésére használtak, egy képernyőn folyamatosan részleteket vetítenek az első, még a háború alatt forgatott Memphis Belle filmből, a gépek előtt motorok állnak, és kiállították egy jól dokumentált bombázó orr-részét is. A Flak Bait (Flak-csalétek) nevű Marauder teljesítette a legtöbb amerikai bevetést a háború során, szám szerint 207-et (az abszolút rekordert, egy 213 bevetéses Mosquitót két nappal a fegyverszünet után törték össze). A személyzete szerint a gép vonzotta a bajt, ugyanis amikor az egész kötelékben senki sem kapott találatot, ők akkor is mindig összelyuggatva tértek haza. Kétszer fejezték be a bevetést egy motorral, egyszer égő hajtóművel szálltak le, és háromszor veszítették el a teljes elektromos- vagy hidraulikus rendszert - de mindig hazatértek. Végre talán a gép sorsa is egyenesbe fordul - a közelmúltban határozták el a teljes felújítását.

A repülés történetének következő fontos állomása a gázturbinák elterjedése volt, ennek a témának is szenteltek egy termet, melybe egy mai utasszállítógép hajtóműgondolájának beömlőnyílásán át lehet besétálni. Az alapelvek ismertetése mellett számos nagyon korai és modernebb felmetszett gázturbinát is kiállítottak, egy Me 262-esnek, valamint a P-80-as első prototípusának társaságában - ez utóbbit használták a német turbóvadászok elleni harcászati fogások kialakításához. A múzeumban kapható háttérinformációk alaposságát pedig jól érzékelteti, hogy egy tablón viszonylag alaposan ismertetik Jendrassik György munkásságát és CS-1-es gázturbináját!

A második világháborús teremmel szemben az úszó repülőtereknek emléket állító terem található. Még a bejárat előtt áll az Enterprise repülőgép-hordozó 1/100 arányú makettje, melyet 16.000 óra munka alatt fejezett be készítője. Ebben a helyiségben is csak néhány eredeti repülőgép látható, de a megfelelő hangulat kedvéért egy anyahajó különböző helyiségeinek a másolatát is elkészítették. Ezekben folyamatosan filmet vetítenek napjaink haditengerészeti pilótáinak kiképzéséről és hadgyakorlatairól, nagyon alapos képet adnak a második világháború tengeri csatáiról, de kipróbálhatók a különböző szerkezetű célzóberendezések is, jól szemléltetve működésüket. A kiállított gépek között a harmincas évek elejének Boeing F4B vadászgépe, egy-egy második világháborús SBD Dauntless és F4F Wildcat, valamint egy A-4 Skyhawk kapott helyet.

Hasonló specializált gyűjtemény mutatja be a térképészeti- és felderítőrepülést. Különböző légifelvételekkel mutatják be a repülőgépekre szerelt kamerák természetvédelmi és régészeti használatát éppúgy, mint háborús alkalmazását. A látványos képek fölé egy első világháborús DH-9-est, valamint a hetedik U-2-est függesztették fel. Ez utóbbit 1956-tól 1978-ig használta a CIA, illetve a légierő; jelenleg azt a látványos fehér-világoskék kamuflázst viseli, melyet a brit repülőterekről felszállva alkalmaztak a Közel-Kelet feletti repülések során.

A múzeumban - nevének megfelelően - nagy hangsúlyt kapott az űrkutatás is. A számos különböző műhold, űrhajó és egyéb tárgyi eszköz közül ki kell emelni az Apollo-program holdraszálló-modulját, az 1975-ös szovjet-amerikai közös űrrepülésnek emléket állító, összekapcsolt Szojuz és Apollo űrhajókat, vagy a Skylab űrállomás másolatát, melybe a látogatók be is mehetnek. Az apróbb részkiállítások sorában bemutatják a német V-2-es rakéta hatását az amerikai és szovjet űrprogramokra éppúgy, mint a felderítőműholdak és képeik fejlődését - itt is mindkét szemben álló félét. A gyűjtemény alaposságára jellemző, hogy látható kiszerelt űrvécé éppúgy, mint von Braun és Koroljov személyes használatú logarléce is, a mai zsebszámológépek őse. Különösen itt érezni, hogy míg a nevében csak nemzeti a gyűjtemény, valójában igyekeznek az egyetemes repüléstörténetet bemutatni, bár a helyhiány gátat szab a külföldi gépek kiállításának.

A múzeum szerencsés elhelyezkedése, a repülés iránt Amerikában általában megmutatkozó érdeklődés, valamint a fantasztikus gyűjtemény egyaránt hozzájárul ahhoz, évente közel magyarországnyian tekintsék meg a kiállítást - 2003-ban 9,4 millió ember volt kíváncsi a Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeumra!

Az Aranysas 2005. júniusi számában megjelent cikk másodközlése

Legyél Te az első hozzászóló!