Wiesbaden, a „Candy bomber” visszatérése

1948 tavaszán a Szovjetunió félve az új német márkát kiadni készülő nyugati hatalmak növekvő befolyásától, fokozatosan lezárva a szárazföldi és vízi utakat, blokád alá vonta Berlint, majd az áramszolgáltatás elől is elzárta a nyugati városrészt. Truman elnök Lucius D. Clay tábornok javaslata ellenére nem kívánta katonai eszközökkel megoldani a válságot és megkezdődött a város légi úton történő ellátása. Az amerikai, brit és francia szállítógépek tizenegy hónapon keresztül látták el a lakosságot élelmiszerrel, gyógyszerekkel, valamint szénnel. Ez volt minden idők legnagyobb humanitárius légi segítségnyújtása, ahol a résztvevő szállítógépek 280.000 leszállást teljesítettek, 2,5 millió tonnányi szállítmányt juttatva el kétmillió rászoruló ember részére. Ennek a hatalmas vállalkozásnak a sikeréért harminckettő amerikai, harminckilenc brit és tizenhárom német fizetett az életével. 1949 májusában a feleknek sikerült megállapodniuk és a közel egy évig tartó blokádot feloldották.

Hetven év múlva, egy megemlékezés-sorozat keretében a németországi Wiesbaden, Schleswig-Jagel, Fassberg és Nordholz repülőterekre néhány nap erejéig visszatértek az öreg szállítógépek. Ezek a bázisok meghatározó szerepet játszottak a légihíd fenntartásában és pont a wiesbadeni repülőtérről indultak el az első szállítmányok Clay tábornok utasítására. Talán ez volt az utolsó alkalom, amikor egy helyen és egy időben ennyi DC-3, DC-41, C-47, C-53 és számunkra a legkedvesebb résztvevő, a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese sereglett össze a világ minden tájékáról. Bár a levegőben nem láthattuk, egy igazán legendás múlttal rendelkező C-47A-t is lencsevégre kaptunk. Egykor a 438. TCG kötelékébe tartozó „That’s All Brothers” becenevű Skytrain (gysz: 42-92847), melyet egy SCR-717 radarral is felszereltek, 1944. június 6-án 800 társát vezette Normandia fölé, akik 13000 ejtőernyős katonát juttattak a kijelölt célterületekre. Ezt követően a Market Garden hadműveletből is kivette a részét, utánpótlást szállított a Bastogne-nál bekerítésben harcoló csapatoknak és a rajnai átkelésnél sem hiányzott, magyarán a nyugati front minden döntő jelentőségű ütközeténél jelen volt. Nagyon kevésen múlott, hogy a gép megmeneküljön az utókor számára - szerencsére két történész Wisconsinban felismerte jelentőségét. Végül a Commemorative Air Force vásárolta meg és 22000 munkaóra árán visszaállították eredeti állapotába. 2018. január 31-én a Pratt & Whitney R-1830 Twin Wasp erőforrásoknak köszönhetően újra levegőbe emelkedett és már ekkor javában tervezgették, hogy részt vesznek vele az európai megemlékezéseken.

Az ünnepség helyszíneinek első állomására, az USA légierejének wiesbadeni Lucius D. Clay bázisán megrendezett nyílt napra közel 45.000 látogató érkezett, ahol a tizennégy veterán repülőgépből nyolcat statikusan állították ki, míg a többiek két esetben, alkalmi kötelékekbe rendeződve teljesítették a nap dinamikus részét. A Li-2-es nem vett részt a közös repülésekben, hanem a program önálló részeként ejtőernyősöket ugratott. Ami a rendezést illeti, a szervezők alaposan kitettek magukért, korabeli járművek, ételt és hűsítőket kínáló sátrak, hagyományőrzők és a korra jellemző zene teremtett igazi fesztiváli hangulatot.

Ez a nap még egy különleges eseményt tartogatott, nevezetesen Gail Halvorsen, a „berlini cukorbombázó” megérkezését. Halvorsen C-54-es gépen repülve vett részt a légihídban és szabadidejében gyakran készített fényképeket, vagy filmfelvételeket. Az egyik ilyen alkalommal gyerekek egy csoportjára lett figyelmes a repülőtér kerítésénél, akikkel beszélgetésbe elegyedett és két szelet csokoládét ajándékozott nekik. De bármilyen apró darabokra tördelték fel az édességet, egy részük már csak az üres csomagolást szagolhatta. A következő bevetése előtt, gépének személyzetével közösen cukorka csomagokat állítottak össze, melyekhez a sérülések elkerülése érdekében zsebkendőkből apró ejtőernyőket fabrikálta, majd leszállás közben kidobálták az ajándékokat. Ami egy egyéni gesztusnak indult, kis idő elteltével nemzetközi mozgalommá nőtte ki magát és olyan tömegű édesség gyűlt össze az adakozásokból, ami már meghaladta a kezelhető mennyiséget. 1948. szeptember 22-től a légihíd parancsnoksága hivatalosan is elindította a „Little Vittles” műveletet, melynek keretében egy külön csoport koordinálta az adományok előkészítését és célba juttatását. Megközelítőleg huszonhárom tonna cukorka, 250.000 mini ejtőernyőn ereszkedett az egyre nagyobb tömegben várakozó berlini gyerekek közé. A most 98 éves Halvorsen ezredes többek között egy olyan német hölggyel is találkozott ezen a napon, aki öt éves korában ott állt a tempelhofi repülőtér kerítésénél, várva a cukorbombázók érkezését.

Az Aranysas 2019. szeptemberi számában megjelent cikk részleges másodközlése.