Légi Roham 2009 - Helikopter a háztetőn

2008. februárjában Szekeres Imre hadügyminiszter a NATO vilniusi védelmi miniszteri konferenciáján bejelentette, hogy a Magyar Honvédség két-két szállító és csatahelikopterrel fogja támogatni az afganisztáni hadműveleteket. Többek között a hadszíntér speciális hadviselésére felkészülendő került sor idén júniusban a Légi Roham 2009 nevű összhaderőnemi hadgyakorlatra.

Az elmúlt évtized háborúi leginkább az aszimmetrikus hadviselésről szóltak. Jól felszerelt, reguláris csapatok kerülnek szembe terroristákkal, öngyilkos merénylőkkel, a bevetés előtt és után egyszerű polgári személyeknek tűnő fegyveresekkel. Proaktívan fellépni velük szemben a célazonosítás problémái miatt igen nehéz, nagyon magas a járulékos veszteségek veszélye. Mégis fel kell azonban készülni az ilyen típusú hadviselésre, különösen az Afganisztánba készülő katonáinknak. Ezt a célt szolgálta a Légi Roham 2009 hadgyakorlat, amelyet a Tapolcától északra elterülő újdörögdi lőtéren tartottak meg június 22-26. között. A hadijáték célja ennek megfelelően a terror ellenes műveletek tervezésének és megvalósításának gyakorlása volt, beleértve tűztámogatási-, harcászati- és vészkiemelési eljárások, valamint mindenekelőtt a városharc végrehajtását. A helységharcban kerülnek sorra talán a legnagyobb feszültséggel járó katonai műveletek. Nagyon bonyolult és gyorsan változó helyzet, az ellenség váratlan felbukkanása, akadályokkal tűzdelt terep jellemzi az ilyen hadviselést. Éppen ezért különösen fontos, hogy ezt együttesen tudják gyakorolni a szárazföldi erők és a helikopteresek. Ennek megfelelően az összhaderőnemi gyakorlaton a Magyar Honvédség második legnagyobb helyőrségéből, Szolnokról három alakulat katonái is részt vettek. A 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj csak hat fővel képviselte magát, de a 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj 104 katonával volt jelen, míg a 86. Szolnok Helikopter Bázis 122 fővel, és meglepően sok, 11 helikopterrel jelent meg, amelyek a Veszprém melletti Újmajorba települtek át. Hogy az átköltözést a lehető legjobban kihasználják, a Légi Roham előtti héten a hajmáskéri lőtéren olyan éleslövészettel egybekötött együttműködési gyakorlatot hajtottak végre, mely során eddig még sohasem gyakorolt feladatokat hajtottak végre. Többek között a szárazföldi egység aknavetővel jelölte meg a célokat a helikopterek számára, illetve a földi csapatok külföldön is tapasztalatot szerzett előretolt repülésirányítóinak vezetésével éleslövészetet is hajtottak végre a forgószárnyasok.

A felkészülés során nagy segítséget jelentett, hogy a két szárazföldi egység már vett részt missziós feladatban, így a helikopteresek támaszkodhattak a tapasztalataikra, hogy az adott esetben hogyan lehet egy feladatot hatékonyan megoldani. Mint azt a Légi Roham 2009, és egyben a 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka, Lamos Imre dandártábornok úr a kérdésünkre elmondta, a hajózók számára az adta meg a gyakorlat jelentőségét, hogy így alaposan megismerhetik egymás működésének szabályait, sajátosságait és előírásait, és így sokkal magasabb hatékonysággal tudnak végrehajtani egy adott feladatot, mintha csak a saját eljárásaikat ismernék. A tábornok úrtól megtudhattuk még, hogy mivel repült óraszámban nem állnak olyan jól, mint amennyire szeretnék, ezért az afganisztáni misszióra kijelölt hajózók az átlagosnál többet kapnak, az ő képzésükre jobban odafigyelnek. Viszont voltak olyan nagyon rutinos személyzetek is, akik ezúttal Szolnokon maradtak, hogy lehetőséget biztosítsanak a kevesebb tapasztalattal rendelkezett társaiknak is tudásuk bővítésére. Mivel minden résztvevő Szolnokról érkezett, ezért a gyakorlat egyes elemeit már a hazai pályán begyakorolták, de az itt látott komplex szcenárióhoz már Újdörögdre kellett utazni. Ennek kidolgozása során figyelembe vették a NATO által a műveleti területen szerzett tapasztalatokat, de azt a tudást is, amelyre még a balkáni határválság során tettek szert – mondta el a 88-asoktól Pintér őrnagy úr. A feltételezett műveleti helyzet szerint Alpia ország legmagasabb fenyegetettségű Kandaher tartományában Mohammed Yunos mullah 200 fegyveresével gyakran hajt végre erőszakos, destabilizáló cselekményeket. A felderítők szerint a hadúr most éppen Pol-E Dég falu megtámadására készül, ahol egy, a helyi polgári lakosság elismerését kivívott, sikeresen működő nemzetközi segélyszervezet vezetési pontja található. A támadás kivédésére a regionális parancsnokság riadóztatta a tartalékát, a Héja századerejű alkalmi harci köteléket. Mivel az amúgy is nehezen járható utak mentén várhatóan robbanóeszközöket helyeznek el, ezért a légi szállítás mellett döntöttek, hogy a harccsoport biztosítsa a falut („területzárást hajtson végre”), tegye lehetővé a segélyszervezet vezetőinek kimenekítését, védje meg a polgári lakosságot, és akadályozza meg a mullah fegyvereseinek betörését.

És most nézzük, hogy nézett ki a gyakorlat a gyakorlatban. A helyiségharc-kiképzésre még a Magyar Néphadsereg idején építették fel Újdörögd mellett a Romvárost, amely mintegy húsz, zömében egy-két szintes házból áll. Nem kell semmi komolyra gondolni, csupasz falak ezek, üres ablak- és ajtónyílásokkal, de a katonák céljaira ez is tökéletesen megfelel. Ennek közepén, az egyik nagyobb, kétemeletes épület lett a segélyszervezet központja, a mullah hadműveletének célja. Hogy a diplomaták, valamint a falu lakóinak védelméről gondoskodjanak, először dél felől mind a három rendszeresített altípushoz tartozó hat Mi-24-es dübörgött be a falu fölé, majd négy gép leszállt a Romváros különböző végein, hogy a típus egyedi képességeit kihasználva (ez az egyetlen „utasszállító” csatahelikopter) kirakjanak egy-egy lövész tűzcsoportot, hogy a falu szélein tüzelőállásba vonuljanak. A másik két gép egy-egy ház tetejére szállt le, hogy deszantterét pedig Fagot és Metisz rakétával felszerelt páncéltörő rajok hagyhassák el. Az egyik Mi-24V kettős feladatot látott el, ugyanis jobb belső pilonjára függesztett speciális gondolával légi sugárfelderítést hajtott végre, mivel a feltételezések szerint a hadúr úgynevezett piszkos bombával is rendelkezett (olyan hagyományos robbanóeszköz, amely radioaktív anyagot juttat a légkörbe). A tavaly debütált magyar fejlesztésű eszköz képes a felderítési eredményeket azonnal lesugározni a földi kiértékelő csoportnak, így a helikopternek emiatt le sem kell szállnia. Közben az imént érkezett biztosító kötelékek elfoglalták hevenyészett támpontjaikat a falu körül, hogy fedezhessék a főerők beérkezését. Mi-24-esek biztosítása mellett két Mi-17-es cikázott be a házak közé, hogy a főutcára leszállva kirakjanak egy megerősített lövészszakaszt, valamint egy aknavetőrajt. Az első Tizenhetes orrán az időjárásradar és a keresőfényszóró jelezte, hogy ez az egyike az Oroszországban modernizált, éjjellátó szemüvegben is vezethető két gépnek. A szállítóhelikopterekről az afganisztáni „divatnak” megfelelően leszerelték a kétfelé nyitható, nagyméretű hátsó ajtókat, hogy gyorsabban szállhassanak ki belőlük a katonák. Miután a gépek távoztak a Romváros légteréből, és a 25/88-asokhoz tartozók elfoglalták az állásaikat, ismét jött egy „feneketlen” Mi-17-es, hogy landolás után elhagyhassák a Különleges Műveleti Részleg emberei. A hat, fekete álarcot viselő bercsényis a segélyszervezet központjához rohant, biztosítandó annak vezetőit. Nem sokkal később újra megjelentek az utcán a két diplomatával, hogy aztán mind a nyolcan rákapcsolódjanak egy újabb, felettük lebegő Mi-17-esről leengedett kötélre, szimulálva a kiemelést olyan területről, amelyen a helikopter nem képes leszállni. A gép érkezésétől számított két perc múlva el is hagyta a falu légterét, a hasa alatt a kötélen csimpaszkodó kommandósokkal és diplomatákkal, két Mi-24-es fedezete mellett. Eközben a helyzet eszkalálódott, a hadúr erői megtámadták a falut, bár az egyik fő céljukat, a magas rangú túszok ejtését már nem érhették el. A támadást ugyan sikerült visszaverni, de eközben a védőknél lőszerhiány lépett fel, amelyen sürgősen segíteni kellett. Hogy a harci sérülések veszélyét csökkentsék, ezért úgy döntöttek, hogy nem egy szállító-, hanem egy csatahelikopterrel juttatják el az utánpótlást. A többi gép oltalmazása mellett dél felől ismét feltűnt egy Mi-24-es, ám ezúttal igazán speciális függesztménnyel: a típus különleges képességeit demonstrálva a törzs alatti teherhorogra kötötték az utánpótlást tartalmazó ládákat. Mivel a csatahelikopterből nem lehet a gép alá kilátni, ezért a fékezés után a deszanttérből kihajoló technikus „beszélte le” a földre a ládákat a falu főutcáján, amelyeket aztán gyorsan az állásaikba szállítottak a katonák. A helikopter egy percet sem tartózkodott a Romváros légterében. A mullah katonáinak visszaverésével, a helyzet stabilizálódásával aztán megkezdődött a saját erők kivonása, pont fordított sorrendben, mint ahogy érkeztek. Először a két Mi-17-es dübörgött be a házak közé, hogy leszállva felvegyék a megerősítő csapatokat. A sort a négy Mi-24-es zárta, amely a külső védelmi gyűrűt elfoglaló katonákat vette fel, illetve az a két csatahelikopter, amely ismét nagyon látványos módon, háztetőre leszállva vette fel a páncéltörő rakétás rajokat.

Bár igazából talán nem is ez volt a gyakorlat leglátványosabb eleme. Hanem az, hogy hosszú idő után ismét lehetett látni egyszerre hat magyar Mi-24-est és négy szállítóhelikoptert a levegőben. Lamos tábornok úr elmondása szerint ez mindenképpen nagyon pozitív jel, előrelépés az előző gépínségesebb idők után. Az már csak a szerző megjegyzése, hogy remélhetőleg a repült órák száma is hamarosan emelkedni fog, és akkor – az ilyen gyakorlatoknak is köszönhetően – nyugodtabb szívvel vághat majd bele az állomány 2012-től a missziós feladatok teljesítésébe.