Nyílt nap, zárt felhőkkel

Európában Nagy-Britannia mellett Hollandia a másik ország, ahol a repülőgép-nézegetés igazán elfogadott szabadidős foglalatosság. Egy napsütéses szombat délután Amszterdam-Schipol repülőterén a startra guruló utasszállító fedélzetén úgy érezheti magát az ember, mint annak idején a berlini légihíd pilótái: a kerítések mellett több száz ember, egész családok jöttek ki szabadidejükben a gépeket bámulni. Mindegyik légikikötőnek, támaszpontnak megvan a maga szervezett baráti köre, a holland spotterek központi egyesülete 3000 tagot számlál. Magára valamit is adó holland repülőgép-leső pedig már 1990-ben alaposan végigfényképezte az összes magyar katonai repülőteret, Börgönddel bezárólag.

A fentiek ismeretében vágtunk bele németalföldi kiruccanásunkba, hasonló segítőkészséget várva el a Holland Királyi Légierő sajtósaitól, mint amilyenbe a magyar légierő illetékes vezetői részesítik a holland spottereket. Sajnos, mélységesen csalódnunk kellett, pedig elég komoly hátszéllel vágtunk bele a szervezésbe. Azonban az eindhoveni szállítóalakulatnál az elhárítótiszt egyszerűen megtagadta a látogatási kérelmet, a szupertitkos PC-7-es gyakorlógépek repülőterén távozásunk előtt mindenképpen meg kívánták tekinteni az ott készített képeinket, és kérésünk ellenére csak egyetlen időpontot biztosítottak a számunkra, amely pont ütközött egy másik programunkkal; végül az utolsó reménységünk, a sikeresen egyeztetett F-16-os bázislátogatás előtti délután kaptuk a telefonhívást, hogy az engedélyünket az utolsó pillanatban mégis visszavonták. Ezek után maradtunk a tervezett minimálprogramnál, vagyis a holland légierő múzeumának megtekintésénél és a gilze-rijeni repülőnapnál.

A kétnapos rendezvényt az általános gyakorlattal szemben péntek-szombatra időzítették, így az első napon lényegesen szerényebb tömeggel kellett számolniuk a látogatóknak - és ezúttal lényegesen rosszabb idővel is. A tenger felől érkező vastag, teljesen zárt, nagyon alacsony felhőzet totálisan elszürkítette az egyébként színes repülőnap képeit.

Habár a statikus sor a keményvonalas helyi spotterek szerint idén kicsit gyengére sikerült, igazából nem volt okunk a panaszra. A vadászgépek során például csak Phantomból három üzemeltető három különböző alváltozatot állított ki. A német F-4F még egy rövid ideig mindennapos látvány lesz, de a görög F-4E vagy a török RF-4E felderítőgép már nem nevezhető hétköznapinak egy repülőnapon, és F-16-osból sem túl gyakori mifelénk egy portugál felségjelzésű példány. Igaz, a vadonatúj Eurofightert vagy Rafale-t hiába kerestük, de ezért talán kárpótolást nyújtott az osztrák Draken utolsó hollandiai szereplése. A helikopterek sorában érdekesen mutatott egymás mellett a németek öregecske UH-1D-je, illetve a közelmúltban rendszeresített EC-135-öse. Az angolok egy Sea King AEW.7-es légi radarállomással gazdagították a forgószárnyasok gyűjteményét, a helyi repülőszázad pedig több AH-64D-t állított ki. Nagyon látványos volt, ahogy az egyik sisakot viselő Apache pilóta a gépe mellett állva forgatta a fejét - a földi ellátásra csatlakoztatott helikopter gépágyúja hűen követte gazdájának fejmozdulatait.

A statikus sor leghátsó sarkában kaptak helyet a nagyobb gépek. Érdekesen mutatott egymás mellett a hollandok elegáns, utasszállítós festésű KDC-10-es tankere, illetve az USAF lényegesen kisebb, katonásan szürke KC-135-öse. A nagytestű felderítőgépeket egy NATO E-3A AWACS, illetve egy brit Nimrod MR.2 képviselte.

Míg az átlagos érdeklődő számára a kiállított gépek sztárja egyértelműen a legnagyobb gép volt, addig a hardcore spotterek egy aprócska gépnek örültek a legjobban. A szervezők úgy időzítették egy Apache hazahozatalát Afganisztánból, hogy az azt szállító An-124-es előző este érkezzen meg a repülőtérre, hatalmas méretével uralva a repülőtér képét. A gép felnyitott orrán át tisztán látszott a tehertérben a rotorlapátok nélkül szállított csatahelikopter.

Az old-timer gépek sorában, egy második világháborús festésű Piper L-4-es mellet egy kis sárga egyfedelű állt, arab feliratokkal az oldalán. Amikor 1939-ben Németországban először emelkedett a levegőbe a Bücker 181 Bestmann prototípusa, tervezői aligha gondolhatták, hogy a típus Egyiptomban gyártott, de már boxermotorral felszerelt példányait egészen 2004-ig fogja alkalmazni az arab állam légiereje! Az immáron Heliopolis Gomhouria nevű példány egyik frissen nyugdíjazott példányát két nappal az air show előtt hozta Gilzébe a közel-keleti ország légierejének Herculese. Sajnos, a sivatagi színekben pompázó szállítógép inkább az otthoni napsütést választotta a hétvégére az ólomszürke európai felhők helyett.

A dinamikus bemutatók során kicsit mások voltak a hangsúlyok, mint ahogy azokat a hasonló közép-európai eseményeken megszokhattuk. Szerényebb szerepet kaptak a műrepülő-kötelékek, a nagynevű csapatok közül csak a Red Arrows tarthatta meg rosszidős műsorát. Rajtuk kívül csak egy sugárhajtóműves csapat, a nálunk még kevésbé ismert civil Breitling-team emelkedett a levegőbe elegáns festésű Albáikkal. A ritka csemegét ebben a műfajban a jordán légierő Európában turnézó köteléke, az Extra 300S-ekkel repülő Royal Jordanian Falcons jelentette.

A dinamikus programot a belga légierő kutató-mentő Sea King helikoptere nyitotta meg. A tereptarka helikopter kopott narancsszínű bohócorra nagyon jól mutatott a sötétszürke égbolton. A felhőalap alacsonyságára jellemző, hogy egy másik helikopter, a svájci Cougar egy-egy függőleges figura közben rendszeresen eltűnt a nézők szeme elől. A forgószárnyasok bemutatóinak sorából ki kell emelni két angol műsorszámot. A Chinook pilótája hihetetlen módon megcsavarta tandemrotoros behemótját, elképesztő manővereket mutatva be nagytestű gépével. A szinte függőleges helyzetű törzzsel végrehajtott zuhanások és bukófordulók után billenthető rotorjainak segítségével felágaskodó helyzetben leszállt hátsó két futóművére, majd ebben a .pitiző. helyzetben több száz métert gurult előre-hátra a betonon, csak a két törzsvégi kerekére támaszkodva. A másik brit produkciót nem egy, hanem öt helikopter hajtotta végre, négy Gazelle és egy Lynx, vagyis a szárazföldi haderő Blue Eagles nevű formációja. A bemutatójuk kiagyalója alaposan kihasználta a nagyobbik forgószárnyas merev rotoragya nyújtotta lehetőségeket, többször is végrehajtva helyben lebegésből hátrabukfencet - hihetetlen látvány, ahogy a helikopter "dob egy hátast".

A vadászgépek az alacsony felőhalap miatt nem tudták bemutatni szokásos kunsztjaik teljes sorát, azonban a rossz időnek volt egy előnye: egy-egy fordulóban a gépek nagyon gyakran burkolóztak párafelhőbe, és az utánégető lángja is gyönyörűen világított. Láthattunk szolid megjelenésű Tornado F.3-ast, díszfestésű svájci F-18-ast és brit Harriert, de az osztrák "Draken Európai Búcsúturné" is felvette megállóinak sorába a holland repülőnapot, igaz, egy egyszerű szürke színű géppel. Tavalyi műsorával ellentétben a belga F-16-os pilótája ezúttal felszállás után nem gyorsított végig egy méteren a pálya felett, hanem azonnal intenzív emelkedéssel (és felhőbe burkolózással) kezdte meg műsorát. A békésebb madarak sorában a francia Alpha Jet felszállása sikeredett nagyon látványosra, az elemelkedés után azonnal, még kiengedett futóművekkel végrehajtott orsó nem kis teljesítmény ettől az erőtől nem igazán duzzadó géptől.

A repülőnap témáinak sorában kiemelt szerepet kapott a hagyományőrzés. Ennek első jele a nyugati világ legsikeresebb gyakorlógépének, a Lockheed T-33-as egyik példányának bemutatója volt. Egy kanadai felségjelű, fémszínű gép mutatta meg a típus kiegyensúlyozott arányait egy nem túl izgalmas műrepülés során.

A holland légierő múltjára egy tizenkét légcsavaros gépből álló kötelék emlékeztetett. A vegyes csapat elsősorban olyan, közvetlenül a második világháború után alkalmazott kisegítő gépekből állt össze, mint a Beech C-45 és a de Havilland Canada DHC-2 Beaver könnyű szállítógépek egy-egy példánya, két Piper L-4 megfigyelő és futárgép, vagy néhány, szépvonalúnak nehezen nevezhető Fokker S.11 iskolagép. A második világháborús harcokra a kötelék utolsó raja utalt, melyben egy fémszínű, békekötés utáni Spitfire IX-es, egyetlen idegenként egy amerikai felségjelű Mustang és egy B-25 Mitchell kapott helyet. Az öreg gépekkel ugyan nem vitték túlzásba a műrepülést, de azért a második világháborús holland felségjelzést viselő Mitchellel végrehajtott egy-két harcforduló megdobogtatta a nézők szívét.

A brit Angliai Csata Emlékraj is tiszteletét tette a rendezvényen, egyenesen szigetországi bázisukról érkezett a Lancaster két kísérő Spitfire-ével. Néhány közös áthúzás után a dugattyús harcigépek szétváltak, és a négymotoros nehézbombázó alaposan megmutogatta nyitott bombaterét, majd a vadászok vették át a légteret. A korábbi gép festésével az 1940-es harcokat idézte (bár egy későbbi gép motorjával), míg a Griffon-hajtóműves PR.XIX-es fotóvadász az Inváziót támogató felderítőgépek színeiben pompázott.

A brit kötelék leszállása után még egyszer a levegőbe emelkedett a holland Spit és a Mitchell, de ezúttal nem a Mustangot, hanem annak modern kori utódát kapták meg kísérőnek, a holland légierő új díszfestésű F-16-osának személyében. Noha az életüket áldozó személyzeteknek tisztelgő "Missing Man" formációt általában négy géppel szokták bemutatni, ebben az összeállításban három géppel is nagyon hatásos volt.

A díszfestésű Viper még egy vegyes kötelékben szerepelt a nap során, ám ezúttal napjainkban is hadrendben álló gépekkel közösen. A holland légierő nem tart fenn műrepülő-csapatot, helyette három szóló gép képviseli a fegyvernemet a különböző bemutatókon. Belőlük, vagyis egy-egy AH-64 Apache-ből, PC-7-ből és a bemutató F-16-osból álló alkalmi kötelék vezette fel a szóló programokat. Míg a légcsavaros gyakorlógép könnyedén követte a maximális sebességével haladó csatahelikoptert, addig a vadászgép pilótájának már jól láthatólag erősen ki kellett használnia gépe lassanrepülő képességeit.

A holland légierő előző bemutatógépét legfeljebb csak unalmassá válása miatt érhette kritika, a festés mintázata az összes megkérdezett szerint nagyon látványosra sikerült. Az új dekorációról már megoszlanak a vélemények, számos olyan hang hallatszik, amely szerint ez a fekete-szürke-narancssárga, a hangsebesség megközelítését szimbolizáló festésminta nem az igazi. Szerencsére a repülés nem a gép festésétől függ, így a holland pilóta rossz idős programja ugyanolyan hatásosra sikerült, mint ahogy szokott, bár a felhős égen az infracsapdák talán még látványosabbra sikerültek.

Az infracsalikat bőségesen használta az Apache személyzete is, rendszeresen a bukfencek tetőpontján tenyerelve rá a zavarók kioldógomjára. A lélegzetelállító programba nem csak az egyébként is nagyon látványos, és ritka loopingok fértek be, de a csatahelikopter egyedülálló módon orsókat is rendszeresen végrehajtott.

Mivel a repülőnap hivatalosan a Holland Királyi Légierő nyílt napja volt, ezért érthető, hogy a legemlékezetesebb programot is a vendéglátók hozták össze. A légimozgékonyságú erők harcászati bemutatóját nyolc F-16-os nyitotta meg, ahogy egyenként egymás után többször is rácsaptak a repülőtérre, mint célkörzetre - minden egyes rárepülés után robbanásokkal szimulálva az eredményes csapásmérést. A vadászgépeket tucatnyi Apache követte, melyek folytatták az ellenséges védelem lefogását. Ez után, a csatahelikopterek folyamatos biztosításával került sor a szállítóhelikopterekre. Öt Cougar és két Chinook szállította a helyszínre a deszantosokat, azok járműveivel együtt. A kisebb forgószárnyasok egy, míg a tandemrotoros gépek alá két terepjárót függesztettek, melyek személyzete a gépekben foglalt helyet. A deszant kihelyezése, a szállítógépek távozása után a szcenárió szerint a védők ellenlökést hajtottak végre, így ismét átvették a főszerepet az F-16-osok, AH-64-esek, és a pirotechnikusok. Ezzel természetesen sikerült úrrá lenni a helyzeten, így sor kerülhetett további csapatok kihelyezésére, ezúttal egy hosszú törzsű Herculesből. A végső győzelem kivívása után alacsonyan átrepült egy KDC-10-es, kieresztett tankolócsöve mögött egy F-16-ossal, majd a kötelékbe rendeződött biztosító F-16-osok és szállítóhelikopterek nagyon látványosan húztak át a harcosok fölött - egymással szemben, némi magassági elkülönítéssel. Végül a Chinookok és Cougarok visszatértek, fedélzetükre vették a győztes sereget, mely előtte gyorsan a gépek hasa alá kötötte a terepjáróit, és az Apache-k folyamatos biztosítása mellett távoztak. Hatásos!

Szombaton immár verőfényes napsütésben, látogatók százezrei előtt ismételték meg a programot, de akkor mi már a balszerencsésnek bizonyult hollandiai kirándulásunkat Németországban folytattuk, egy szállítóegység lényegesen szerényebb nyílt napjával váltva fel ezt a nagyszabású, látványos repülőnapot.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségéért köszönettel tartozom Paul van der Lindennek.

Az Aranysas 2005. októberi számában megjelent cikk másodközlése.