Au Revoir, Delta

A repülőnapok világában a híres, nagyszabású események mellett számos helyi jellegű eseményt, nyílt napot szerveznek meg évről évre. Ezek között akad jópár "tucat-rendezvény" is, de néha egy-egy gyöngyszembe is bele lehet botlani. A modern légierők ritkaságai iránt érdeklődök számára ilyennek bizonyult a cazaux-i nyílt nap, melyet sajnos teljesen a háttérbe szorított az egy nappal utána megnyíló Le Bourget-i kiállítás.

Cazaux apró falu Franciaország atlanti-óceáni partvidékén, 600 kilométerre Párizstól - és 2200 kilométerre Budapesttől. A Francia Légierő, az Armée de'l Air 120-as számú támaszpontja található itt, mely több szempontból is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Noha a repülőtéren nem települt elsővonalbeli egység, nagyon gyakran töri meg a csendet harci gépek zúgása. Folyamatos rotációval megfordul itt a légierő összes harci alakulata, innen hajtják végre az évi rendszeres levegő-föld éleslövészetüket, bombákkal árasztva el a közeli lőtereket. A vendég alakulatok ideiglenesen itt megforduló szériagépei mellett különleges madarak is fészkelnek itt, ugyanis a francia Repülőkísérleti Központ, a CEV két bázisa közül az egyik a repülőtéren található. Míg az új típusok berepülése a másik helyszínen, Istres-ben folyik, a kutatómunka kevésbé látványos fele Cazaux-ban zajlik. A fejlesztés alatt álló rendszerek tesztjeit, illetve az új fegyverek integrációs kísérleteit hajtják itt végre. A francia gépek mellett pedig állandó jelleggel állomásoznak itt idegen felségjelzésű vasmadarak is. Államközi szerződések nyomán ugyanis két ország is ide telepítette egy-egy gyakorlóegységét. A belgák valószínűleg a helyi francia alakulattal elérhető szinergiahatás miatt költöztették ide Alpha Jetjeik nagy részét. Ez a megoldás viszonylag kézenfekvőnek tűnik, az azonban első ránézésre elég meglepő, hogy a Szingapúri Köztársaság Légiereje nem talált közelebbi helyet tizennyolc Douglas A-4 Skyhawkjának.A távol-keleti városállam gazdasága töretlenül fejlődik, miközben kapcsolata a szomszédos Malajziával nem mentes a feszültségektől. Emiatt igen erős légierőt tartanak fenn, a Budapestnyi területű ország öt repülőtérén mintegy százötven harci gép állomásozik. Rendelkeznek légiutántöltő-kapacitással, van AWACS-ük, repül náluk az F-16-os legkorszerűbb hadrendben álló változata, de persze öregebb gépek is viselik az oroszlánfejes felségjelet. Ezek után nem meglepő, hogy a fiatal pilóták kiképzésére nem nagyon áll rendelkezésre zavartalan légtér, így a gyakorlóegységek egy részét igyekeztek külföldre telepíteni. Az alapkiképzés egy részére Ausztráliában kerül sor, emellett a világ legnagyobb F-16-os bázisán, az arizonai Luke Légitámaszponton is folyamatosan állomásoznak szingapúri Falconok - és 1998 óta néhány Douglas Skyhawk Cazaux felett hasítja az eget.

Ezzel a hátérrel várható volt, hogy a repülőnapon nem fognak unatkozni a katonai repülés szerelmesei. Az izgalmak mindjárt a statikus sor elején kezdődtek. A Francia Légierő típusai közül igen sok volt látható, talán csak néhány specializált gép hiányzott. Szerepelt mindenféle Mirage, mindenféle fegyverzettel. Érdekes volt látni az eredetileg nukleáris csapásmérésre optimalizált, de szerencsére nagyjából feladatát vesztett Mirage 2000N-t hagyományos bombákkal felfegyverezve, vagy az egyszerű vadászgépből átépített Mirage F1CT-t 900 kg-os lézervezérlésű fegyverrel a hasa alatt, melyről elsőre nehéz elhinni, hogy képes a levegőbe emelni. A Délibáb-család tagjai mellett egy kétszemélyes Rafale is helyet kapott, az egyik kísérleti egység azonosítójával. A világosszürke vadászgép előtt egy hasonló színű forgószárnyas állt, mely nem típusában, hanem feladatkörében jelent újdonságot a Francia Légierőben: az EC-725 Cougart felfegyverzett kutató-mentő bevetésekre szánták, az ellenséges vonalak mögött katapultált pilóták kimentésére. 1999-ben a Szerbia fölött lelőtt F-117 pilóta kimentésében aktívan részt vállalt egy francia őskövület Super Frelon helikopter is, bár azt a haditengerészet használta - ezek után a légierő sem maradhatott hasonló célú gép nélkül. A statikus sortól nem messze ott állt a bázis ügyeletes kutató-mentő helikoptere, egy régi Puma - nagyon jól össze lehetett hasonlítani, hogy a negyven évnyi fejlesztés alatt milyen átalakításokkal jutottak el a típuscsalád jelenlegi változatához.

A franciák békésebb madaraikat is elhozták, több támogató és gyakorlógép is helyet kapott. Első ránézésre kicsit furcsa látvány a katonai felségjel egy CAP-232-es műrepülőgépen, de a bemutatók során a légierő ezt a típust is használja, nem csak a Patrouille de France Alpha Jetjeit. Természetesen a sugárhajtóműves gyakorlógép is helyet kapott a kiállításon, légcsavaros társai, a brazil gyártmányú Embraer Tucano és Xingu, illetve a francia Aérospatiale Epsilon mellett. A francia Alpha Jetek mellett állították ki a belgák hasonló gépeit, az egyik díszfestésű példányon felirat hirdette, hogy büszkék a közös gyakorlásra. Természetesen nem hiányozhatott egy-egy holland vagy belga F-16-os, német Tornado sem a külföldi blokkból, bár ritkább gépek is helyet kaptak. A két dán MFI-17-es iskolagép személyzete valószínűleg elég sokat unatkozott, mire Karupból elértek az Atlanti-óceán partjára nem túl gyakran látható madaraikkal. Noha a típusból Európában már csak négytucatnyi repül, mégsem ez volt a legegzotikusabb gép - hanem a szingapúri Skyhawkok.

A zseniális Ed Heinemann még az ötvenes évek elején álmodta meg a csöppnyi csapásmérőt, az amerikai haditengerészet kívánalmainak megfelelően. Miközben a korabeli gépek egyre bonyolultabbá és nehezebbé váltak, a tervező a lehető legegyszerűbb, és így legkönnyebb gépet igyekezett megalkotni. Ez a törekvése azt az eredményt hozta, hogy rendszeresítése idején a hordozófedélzeti könnyűbombázó gyorsabb volt a világ összes hadrendben álló vadászgépénél! A típus számos konfliktusban kapott szerepet, harcolt Vietnam, a Közel-Kelet és a Falkland-szigetek térségében, de 1991-ben a száműzetésbe kényszerült kuvaiti pilóták is ezzel indultak harcba Irak ellen. Több mint ötven évvel első repülése után is még öt ország hadrendjében található meg - összesen tíz állam rendszeresítette. A szingapúri gépeket a nyolcvanas évek végén mélyrehatóan modernizálták, a repülőelektronika cseréje mellett megkapta az F-18-asban vagy a Gripenben is használt General Electric F-404 kétáramú gázturbina utánégető nélküli változatát. A szigetország kétszemélyes gyakorlógépei még egy tekintetben eltérnek a más országokban használt példányoktól - azokat együlésesekből alakították át, egy külön kabintető alatt beépített pilótafülkével, így teljesen furcsa, "kétpúpú" külsőt adva a gépeknek. Noha a típust az idén kivonták az otthon állomásozó alakulatok hadrendjéből, a cazaux-i gépek előreláthatólag még négy éven át repülni fognak, így a statikus soron kiállított egy-, illetve kétszemélyes példány is.

A francia repülőnapokon nem ritka, hogy a zóna egy részét a közönség is megközelítheti, nem túl messziről végignézheti a gépek kiszolgálását, indítását. Cazaux-ban itt az aktív gépek között parkolt egy-két kakukktojás, melyek ugyan nem vettek részt a programban, azonban mindenképpen kiemelt figyelmet érdemeltek. Az egyik ilyen egy Falcon 20-as üzleti szállítógép volt, mely a helyi kísérleti egységhez tartozik, és különböző rendszertesztekben vesz részt - ennek megfelelően a gép orrába a Mirage 2000 radarját szerelték, a vadászgépről származó burkolat alá. A bázison számos speciálisan átalakított biz-jet is repül, több példány szárnyai alá például pilonokat függesztettek a fegyverkísérletekhez. A fehér kísérleti gép mellett egy Mirage 2000B állt, melyre viszont a Rafale orrkúpját szerelték, és nem messze egy fémszínű vadászgép parkolt, feltűnő narancssárga panelekkel az orrán és a vezérsíkján - egy Mirage IIIE. Noha a végső harci egységnél, a nancy-ochéi vadászbombázó ezrednél már tíz éve Mirage 2000D-kel váltották fel az elsőgenerációs deltaszárnyúak utolsó példányait, a típus még nem tűnt el teljesen nyomtalanul a légierőből - egyetlen darabot Cazaux-ban még rendszeresen használtak, egészen 2005 nyaráig. Részben Európa utolsó Mirage III-asának a leállítása adta a nyílt nap apropóját.

Ezek után talán nem meglepő, hogy közép-európai szemmel nézve a bemutató kötelékek voltak talán a repülőprogram legkevésbé érdekes pontjai. Ezekből sem volt azonban hiány, hiszen megjelent a Frecce Tricolori, a Patrouille de Suisse, és természetesen a Patrouille de France sem hagyhatta ki az eseményt. Unikumként pedig egy észak-afrikai és egy közel-keleti csapat is megjelent. A marokkói légierő Marche Verte nevű csapata a nagynevű társaiktól eltérően dugattyús műrepülőgépeket használ. A nyolc CAP-232-es végig szoros kötelékben repült, nem vált ki közülük szólógép - ugyanis a szárnyvégeiket öt-hét méteres szalagokkal egymáshoz kötözték, úgy repülték le programjukat! Hasonló kategóriájú gépekkel, egészen pontosan Extra 300S-ekkel tartotta meg bemutatóját a Jordán Királyi Légierő csapata. A szólópilóta látványos és jellegzetes figuráit elnézve igazolást nyert a mendemonda, mely szerint Besenyei Péter is oktatta a csapatot.

Az egyéni gépek sorában természetesen helyet kaptak belga és holland F-16-osok is, melyek a tőlük megszokott műsort mutatták be. A külföldi vadászgépek sorában nagy tetszést aratott a mifelénk nem túl ritkán látott osztrák Saab J-35-ös, mely európai búcsúturnéjának egyik állomásaként érkezett Cazaux-ba. Az idén leállításra kerülő Drakenből két szürke gépet hoztak el szomszédaink, a piros díszfestésű példány kevéske megmaradt repült óráit Zeltwegre, a hazai pályára tartalékolták.

Franciaország déli részein a nyári hőségben nagyon gyakoriak az erdőtüzek, melyek oltásának egyik leghatékonyabb módja a repülőgépek használata. Ennek megfelelően a Sécurité Civile, a Polgári Védelem számos speciális géppel rendelkezik, melyek közül egy kanadai gyártmányú CL-415-ös amfíbia tartott bemutatót. A nagyméretű, kéthajtóműves, turbólégcsavaros gép a felszállás után fordult egyet-kettőt a repülőtér fölött, majd alacsonyra ereszkedve eltűnt közvetlenül a repülőteret határoló fák mögött - melyek a bázis melletti tó partján nőttek. Nagy sebességgel a felszínt érintve mintegy négy tonnányi vizet vett a fedélzetére, a következő áthúzás során másodpercek alatt a nézők előtti térségre zúdítva azt, elsöprő erejű zuhanyban részesítve a repülőtér gyepét.

Nem a kétéltű gép volt az egyetlen francia légcsavaros a bemutatók sorában, ugyanis két nyugdíjas harci gépet is a levegőbe emeltek. A második világháborút követő éveket, a franciák indokínai kalandját idézte volna az F4U Corsair és az A-1 Skyraider programja, azonban az előbbi gép egy meghibásodás miatt szinte azonnal a felszállás után megszakította a "bevetést", így csak a hatalmas egymotoros forgolódott a nézők előtt - a Nappal szemben, ami szinte repülőnap teljes hossza alatt lehetetlenné tette a fényképezést.

Míg az előzetes programban az szerepelt, hogy a szingapúri vendégek egy levegő-föld támadást fognak imitálni, négy géppel, addig a valóságban a Skyhawkok egy sokkal barátságosabb produkcióban vettek csak részt. A bázis közös jellegét, az itt települő pilóták repülőbarátságát szimbolizálandó két-két francia és belga Alpha Jet, illetve egy A-4 géppár szoros kötelékben néhány áthúzást hajtott végre a beton felett.

Szerencsére a harcászati bemutatókat sem kellett a nézőknek nélkülözniük; ezek sorában az elsőt négy Mirage 2000D hajtotta végre. A merev szívócsatornái miatt a vadász változatnál alacsonyabb teljesítményű - és emiatt Dieselnek is csúfolt - csapásmérők a repülőtér elleni támadás szimulációját mutatták be. Miután elhagyták a légteret, néhány perc múlva a gépek mindössze néhány tíz méter magasan, hangsebességhez közel csaptak rá a bázisra, különböző irányokból, egy-két másodperc eltéréssel keresztezve egymás pályáját, jól szemléltetve, hogyan nehezítik meg a légvédelem dolgát.

A harci kutató-mentő bemutató már nem sikerült ennyire látványosra, a két Puma a műfaj átlagát hozta. A francia vadászrepülők programja viszont kétség nélkül belefér a lélegzetelállító kategóriába. Az utóbbi évek félelmei nyomán megrendezett jelenetben a készültségi géppárnak egy lassan repülő célt kellett igazoltatnia és a földre kényszerítenie. A behatoló szerepét játszó Tucano éppen a hosszúfalon utazott, mikor a két Mirage 2000C dobhártyaszaggató utánégetéssel felszállt, majd azonnal, két fordulóval felzárkóztak a szürke légcsavaroshoz. Míg az egyik vadász néhány száz méterre lemaradva biztosítatta a társát, az a gyanús gép mellé repült, azonosítva azt, és felszólítva a leszállásra. A célgép erre lassítással reagált, azonban mikor már az addig is hatalmas állásszöggel laffogó Mirage az orrát tovább megemelve továbbra is tartotta vele a lépést, sőt együtt manőverezett a gyakorlógéppel, az végül feladta, és a két géptől kísérve leszállt. Látványos bemutatása annak, hogy a gyakorlatban mire is lehet használni a kis sebességű repülést.

Hiába igyekeztek azonban napjaink gépcsodáinak pilótái, vagy füstölték tele az eget a műrepülők, Cazaux-ban ezúttal a legnagyobb odafigyelés három öreg kályhacsőnek jutott. Ebből kettő a zóna déli végében egymás mellett állt, egy tereptarka Mirage IIIE, illetve egy másik kihalásra ítélt típus, a Jaguar egy díszfestésű példánya. Az angol-francia szuperszonikus típust eredetileg nagyteljesítményű gyakorlógépnek álmodták meg tervezői, csak később került szóba a csapásmérő változatok kifejlesztése. Együtt kezdték, együtt fejezik be - a következő néhány hónap során mindkét nemzet leállítja a harcokban nagyon jól szerepelt nagymacskáit, sokak szerint feleslegesen korán. Míg az évek során a francia gép nem sokat változott, megmaradt viszonylag egyszerű (és olcsó) csapásmérőnek, addig az angolok folyamatosan korszerűsítették a típust, még a közelmúltban is. A költségeket azonban nem csak Európa keleti felén kell csökkenteni, így a Jaguarok napjai megszámláltattak.

A gépek felszállásuk után távoztak a bázis légteréből, majd nem sokkal később együtt tértek vissza - egy másik sokat látott veterán kísérőjeként. A francia atomhatalomnak még az ötvenes évek során támadt igénye egy nagy teljesítményű nukleáris bombázóra. Dassault-ék végül egy látszólag egyszerű megoldással rukkoltak elő, gyakorlatilag .megszorozták kettővel. az akkor nagyon korszerű Mirage III-as vadászgép terveit, így készítve el a gyönyörű vonalú Mirage IV-est, mely hosszú éveken át megmaradt az egyetlen szuperszonikus stratégiai bombázónak. A gépek hosszú éveken át kitérő repülőterekre települtek szét, ahol startrakétával felszerelve adtak készültséget. Szabadesésű atombombáikat idővel robotrepülőgépekre cserélték, majd a feladatuk átalakulásával, a leváltásukra tervezett Mirage 2000N rendszerbe állításával a megmaradt példányokat átépítették stratégiai felderítőgépnek. Végül azonban teljesen eljárt felettük az idő, az utolsó hat példányt idén júniusban leállították mont-de-marsani bázisukon - a szomorú esemény előtt egy héttel azonban az egyikük még megjelent Cazaux egén, hogy a két kísérőjével együtt néhány látványos áthúzást hajtson végre, majd a kis búcsúkötelék élén leszállásával szimbolikusan is megjelölje a francia légierő egy nagyon szép korszakának a végét.

Az Aranysas 2005. szeptemberi számában megjelent cikk másodközlése.