wings.hu repülőnapok, gyakorlatok 2004

Svédületes repülőnap

Kárpáti Endre

Távoli ország kisebb repülőnapjára készülve az utazó sohasem lehet biztos benne, hogy mit fog kapni. Előfordulhat, hogy csak néhány helikopter árválkodik a füvön, és még a helyi egység egyetlen vadászgépét sem tudják a levegőbe emelni, de az is megtörténhet, hogy a nézőknek töviről hegyire bemutatják a légierőt. Az előzetes információk alapján ez utóbbi volt várható Svédország idei egyetlen komolyabb repülőnapján, az augusztus utolsó vasárnapján Ronnebyben megtartott eseményen.

A statikus soron szinte a svéd légierő összes eszköze látható volt. A harci gépek blokkjában ott sorakozott a Viggen összes, még rendszerben álló változata, négy különböző fegyverzetű Gripen mellett. A náluk Sk-60-ként ismert Saab 105-ösből nem csak az eredeti gyakorlógépet hozták el, hanem a hosszú orrú felderítőváltozatot is, és a Saab SF-340-eseből is látható volt a szürke festésű alapgép, a színpompás VIP-szállító, illetve az Erieye légi radarállomás. Természetesen helikopterekből is bőséges volt a választék, még a közeljövőben rendszeresítésre kerülő NH-90-es mock-upja is látható volt.

Az új gépek mellett néhány régi gépet is elhoztak. Ezek közül méretével emelkedett ki egy gyönyörűen felpolírozott DC-3-as, és barátságos színeivel a légierő egykori, piros-sárga festésű Tiger Moth kétfedelűje. Azt is ügyesen megoldották, hogy a nézők szinte testközelből is megleshessék azokat az old-timereket, melyek a repülőprogramban is részt vettek.

A külföldi gépek felhozatala viszont meglehetősen szerényre sikerült. Egy német Tornado ECR és két dán F-16-os alkotta az idegen harci gépek kiállítását, melyet néhány dán könnyű helikopter egészített ki. Azonban kellemes meglepetésként a világon most láthatta először a nagyközönség a görögök EMB-145AEW&C légi radarállomását. A még brazil polgári lajstromjelet viselő gép a rendszerpróbák elvégzésére tartózkodott Svédországban, mielőtt átadták volna a megrendelőnek, immáron EMB-145H típusjelzéssel.

A repülőprogramot érdekes módon délelőtt 11-kor egy félórás könnyű blokkal kezdték meg, melyet délután egytől (immáron enyhe ellenfényben) követett a mindössze háromórás „igazi” program.

A délelőtti repülések sorát egy kutató-mentő bemutató nyitotta meg. A svéd légierő KV-107-es tandemrotoros helikoptere (leánykori nevén CH-46 Sea Knight) – a hajóról történő mentés nehézségeit szemléltetendő – egy lassan mozgó teherautó platójára engedte le kötélen a személyzetet és a hordágyat, majd húzta fel fedélzetére a „sérültet”.

A programot egy vitorlázó-műrepülő folytatta, melynek látványos repülésén mindenképpen sokat dobott volna egy füstölő. Ezt követően a nap legöregebb repülőgépe került sorra, a második világháború idejéből származó, szépen felújított Saab B-17-es zuhanóbombázó. Érdekes volt látni a teljesen egyedi megoldású, kiengedett helyzetben zuhanófékként is működő futómű-burkolatokat. A délelőtti blokkot egy helyi Szu-26-os zárta.

Az ebédszünetben egy meglehetősen furcsa produkcióra is sor került. Ismét felszállt egy KV-107-es, melynek a törzse alá egy régi Volvo kombit függesztettek, vonóhorgánál fogva. A helikopter mintegy 100 méter magasságra emelkedett, majd egyszerűen elengedte az autót – a látványos crash-teszt eredményeként az öreg kocsi orra a B-oszlopig beépült az utastérbe.

A főműsoridőt nyolc Gripen áthúzása nyitotta meg, melyek egy másik repülőtérről érkeztek. Ezt követően ismét old-timerek jöttek, azonban nem a szó megszokott értelmében – a svéd légierő hagyományőrző egységének sugárhajtóműves gépei, egy szépvonalú Lansen, majd egy Draken emelkedett a levegőbe, melyeket már évekkel ezelőtt kivontak a hadrendből. A sort egy Viggen dobhártyaszaggató műrepülése folytatta, sajnos a tervek szerint a „karácsonyfát” sem sokszor láthatjuk már. Az öreg Saab-vadászok sorából erősen hiányzott a Zeltwegben már látott J-29 Tunnan, mely az előző gépekkel polgári lajstromban van.

Gripen-bemutatót már láttunk, nem is egyszer. De egyszerre négy gépet, amolyan thuderbirdsösen szoros kötelékben forgolódni – ez azért újdonság a javából. Ennyi gyakorlással természetesen nem mutathatták be a kötelékműrepülés magasiskoláját, azonban a mintegy 2 méter távolsággal végrehajtott kis sebességű, nagy állásszögű áthúzás lélegzetelállító volt.

J-016. Repülőnapokra sokat járó olvasóink szeme előtt azonnal megjelenik a holland légierő csíkos F-16-osának képe, mely látványos repülésével el szokta kápráztatni a nézőket – de legalább egyszer valahová igazán hozhatnának egy másik Vipert – jól tudjuk, hogy nem ezzel az egyetlen díszfestésű példánnyal rendelkeznek!

A sivító hangú vadászgép után csendesebb masinák érkeztek, a svéd helikopterek bemutatója következett. A KV-107-es tengeralattjáró-elhárító változatán a teherrámpára szerelték a radart, elég bizarr megoldás, hogy a gép nyitott ajtóval járőrözik. A tandemrotoros helikoptert egy Super Puma váltotta fel, amely függesztett tartállyal (Bambi Bucket) tűzoltást szimulált, majd elcsettegett egy AB-412-es is. Az ember örül, hogy a háromkoronás felségjelzéssel is megörökíthette ezeket a típusokat, de azért egyik sem sorolható a repülőnap csúcspontjainak sorába. Nem úgy, mint az utolsó forgószárnyas bemutatója. A fürge kis Bo-105-ös ugyan nem ment el a merev rotoragy nyújtotta lehetőségek határáig, de programja így is fantasztikus volt. A nagy sebességű vízszintes haladás közben erősen belépni az oldalkormányt, és igen nagy szögsebességgel forogni a függőleges tengely körül nagyon látványos, de ez csak a kezdet volt. Ugyanis a legyezőfordulót követő zuhanás során is többször megismételte a rotortengely körüli pörgést, majd a koronát egy félorsó-félbukfenccel tette fel a bemutatójára a svéd pilóta.

A Hercules nyitott hátsó rámpáján integető fehér ruhás emberre mindenki emlékszik, aki valaha is látta a svédek produkcióját. Erre Ronnebyben is sor került - ezúttal géppárban, így biztosan megtudhattuk, hogy a rakománymesterek körében nem egyedi dolog ez a fajta "őrültség".

Ez a repülőnap elsősorban a svéd légierőről szólt. Ennek megfelelően kevés idegen gép tartott bemutatót, de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a krémet láthatta, aki elzarándokolt a Balti-tenger partjára. A korábban már említett holland F-16-os bemutatója mellett ugyanis még egy-egy svájci F/A-18C, illetve francia Mirage 2000-es kapott helyet a rövid, de velős programban - és mindenki a tőle megszokott magas szintű műrepülést mutatta be.

Azon senki sem lepődhetett meg, hogy egy ronnebyi Gripen kiállt a pálya végére, és megkezdte a felszállását. Az azonban már kicsit szokatlan volt, hogy amint a beton közepén elemelte az orrfutóját, megindult a következő gép is, majd az első, felszálló vadász még a pálya felett volt, mikor már a harmadik is megkezdte a nekifutást. A gépek a levegőbe emelkedés után szűk ívben megfordultak, és emelkedés közben keresztezték a tengelyt, majd egy fordulóváltással S-alakban még egyszer – miközben alattuk folyamatosan dübörögtek az újabb és újabb Gripenek. Ha a gyorsreagalású erők soraiba tartozó ezred fele éppen akkor nem Kecskeméten gyakorolja a gyors reagálást, biztos, hogy nem csak nyolc vadászgép mutatja be a hidegháborút idéző, elképesztően látványos riadóstartot, hanem legalább tizenhat.

Miután a szürke vadászgépek távoztak a légtérből, a nézők pedig megnyugodhattak, hogy adójuk jó helyen van, került sor a Saab 105-ösökkel repülő Team 60 kötelékre. A csapat gépeiben gyengébb hajtóművek dolgoznak, mint az osztrákok Százötöseiben, és állítólag az aszimmetrikus üléselrendezés sem segíti a kötelék-műrepülést, azonban ennek ellenére látványos produkciót adtak elő a csak szabadidejükben gyakorló pilóták. A nagyon jól összeválogatott zenékre végrehajtott műsoruk általában a más kötelékektől is megszokott elemekből épült fel, egyet kivéve, melyet viszont szavakkal nehéz leírni: négy Saab egymás mellett-alatt-fölött kifeszít egy négyzetet, amely lapjára állítva halad előre. A szóló géppár pedig ebbe a négyzetbe repül bele szemből – itt nem volt olyan mellébeszélés, hogy a szóló a nézőktől messze beleemelkedik a szembejövő kötelék füstjébe, ez kőkemény adrenalin volt!

A program utolsó előtti tétele a Gripen szólóbemutatója volt, amelyet igazból csak egy dologban lehetett különlegesnek nevezni: egy díszfestésű gép hajtotta végre. Igaz, a feketére festett függőleges vezérsík még sokkal diszkrétebb volt, mint a ma már múzeumban látható, teljes egészében kék Draken, vagy a rikító piros Viggen, de valószínűleg láthatunk majd még színpompásabb festésű JAS-39-est - talán egyszer magyar felségjellel is.

A repülőnapot a svéd légierő gépeiből összeállított kötelék zárta le. Elsőként három nagyobb testű gép húzott át - a vezér Herculest a meglehetősen ritkán látható, elektronikai felderítővé átalakított Gulfstream, illetve egy Erieye légi radarállomás kísért. És akinek ezen a nagyon kellemes délutánon még mindig kevés lett volna a Gripenből, az kapott még egy utolsó esélyt: a szállító-származékokat négy rajban összesen tizenhat JAS-39-es követte!

Az Aranysas 2004. októberi számában megjelent cikk másodközlése.

Kapcsolódó cikk

Legyél Te az első hozzászóló!