wings.hu repülőnapok, gyakorlatok 2004

Kötelékek köteléke, avagy 40 gép a levegőben (Repülőnap Payerne-ben)

Kárpáti Endre

Több éves kihagyás után szeptember első hétvégéjén rendeztek nagyszabású repülőnapot Svájcban. A Payerne-ben megrendezett eseménnyel egyúttal meg kívántak emlékezni a svájci légierő 90., a Patrouille de Suisse 40., illetve a PC-7-es műrepülő kötelék 15. születésnapjáról is.

A repülőteret már pénteken, a főpróba napján is megnyitották a nagyközönség előtt, azonban meglepő módon erről semmilyen előzetes tájékoztatást nem adtak ki, és a sajtó képviselőit is nyomatékosan kérték, hogy erre ne hívják fel a lehetséges látogatók figyelmét. Sajnos, nem ez volt az egyetlen furcsa megoldás a szervezők részéről, ami kissé beárnyékolta az egyébként kitűnő repülőnap hangulatát.

A reptér minden sarkába jutott a statikus kiállítás gépeiből, így annak, aki az összes gépet meg kívánta tekinteni, tekintélyes távolságot kellett lesétálnia. A forgószárnyasok széles skálája a svájci Alouette III-astól a német CH-53GS-ig terjedt, felölelve a csehek meglehetősen ritkán látható Mi-24DU kétkormányos gyakorlógépét is. A holland CH-47-es orrára egy teve mellé számos bevetésjelzést festettek fel, jelezve, hogy a gép a közelmúltban Irakot is megjárta.

A kilencvenedik születésnapját ünneplő légierő hőskorára viszonylag kevés gép utalt, az ötvenes évek légcsavaros gyakorló- és futárgépei mellett csak egy Dewoitine D-26-os vadászgép-őskövület, amely azért a saját szárnyán érkezett a repülőnapra. Jelen volt azonban az összes nyugdíjas gázturbinás vadásztípus egy-egy példánya, a Vampire-től a bajuszos Mirage III-asokig. Természetesen modern vadászgépeket is láthattak az érdeklődők, többek között Gripent, különböző F-16-osokat, vagy Hornetet. MiG-29-es azonban nem volt látható . a magyar légierő ugyan a svájciak kérésére felkínálta a típust, de a szervezők csak dinamikus bemutatóval fogadták volna el azt, amit idén nem tudtunk biztosítani.

Már a jövőt képviselte a Eurofighter és a Mako teljes méretű makettje, a statikus sor sztárjai azonban ma már határozottan nem tartoznak a repülőgép-tervezés élvonalába. Phantommal elég gyakran lehet találkozni a repülőnapok világában, azonban a görög felségjelzés nem egy látogató szívét dobogtatta meg. A Mirage IV-es ex-atombombázónak ez lehetett az egyik utolsó nyilvános szereplése, a tervek szerint jövő nyáron leállítják a gyönyörű vonalú gép utolsó hat példányát is. Ellentétben vele, a legnagyobb kiállított gépre várhatóan még hosszú pályafutás vár. A szürkére festett Boeing 707-est néhány éve alakította át az Omega Air nevű texasi cég hajlékonytömlős tankerré, ez a világ első (és eddig egyetlen) kereskedelmi alapon megrendelhető légiutántöltő-repülőgépe. A gép szolgáltatásait leginkább az amerikai haditengerészet, illetve tengerészgyalogság veszi igénybe, általában gyakorlási célokra . Ausztráliától Skóciáig adva munkát a magántankernek.
Míg a statikus sort elhelyezkedése miatt érhette némi kritika, addig a légibemutatóknál legfeljebb a bőség zavara okozhatott problémát. Olyan sok résztvevőt sikerült összeszedni, amennyi egy napra túl sok lett volna, így szombaton (látogatásunk napján) inkább a szóló bemutatók, vasárnap pedig a kötelék-műrepülők kaptak nagyobb hangsúlyt.

A szombati programot egy ritkán látható vadászgép, a finn légierő F-18-asa nyitotta. A felszálló reggeli harmat nyomán a duplasvancú vadászgép meglehetősen gyakran burkolózott látványos párafelhőbe, a többi délelőtti fellépőhöz hasonlóan.

A repülőnap kisebb Hornet-találkozóvá alakult, ugyanis a bemutatók sorában láthattuk a svájciak saját összeszerelésű F/A-18C-jének repülését, illetve egy újdonságot, az amerikai haditengerészet F/A-18F-jének programját. A 103. vadászrepülő-század kötelékébe tartozó gép hat AMRAAM-makettel és két Sidewinderrel felszerelve tartotta meg fantasztikus bemutatóját.
A Hornet eddig is híres volt arról, hogy jól bírja a nagy állásszögű repülést, de amit ezzel a géppel művelt Ricardo Traven, az egyenesen lélegzetelállító volt. Felszállás után emelkedésből dobott orsó, mely közben történik a futóműbehúzás . nem kis teljesítmény, de láttunk már ilyet a .kisöccsétől.. Azonban az olyan felrántások, melyek során a tranziens állásszög mintha elérné a kilencven fokot, nos, ez eddig nyugati tervezésű géptől nem volt szokás.
Hiába tartotta meg szokásos elképesztő repülését a francia Mirage 2000C, emelkedett levegőbe a hollandok csíkos F-16-osa, füstölt végig a beton felett két méterrel a belga Viper, vagy mutatta be hajtóműveinek erejét a lakenheath-i F-15C, a Super Hornet mellett egészen egyszerűen nem rúghattak labdába.

A nap végére maradt két gép, melyektől a nézők sokat remélhettek. A Rafale és a német széria Eurofighter bemutatói azonban kissé erőtlenre sikerültek. Az utóbbi produkciója önmagában sem volt nagy élmény, és mindazoknak hatalmas csalódás lehetett, akik látták már az olasz ex-űrhajós, Maurizio Chelli fantasztikus programját ezzel a típussal. A Rafale pedig legfeljebb csak hangerőben szárnyalta túl a Mirage 2000 műsorát, másban meg sem közelítette. Kár.
A franciák és a svájciak egy látványos, közös műsorszámot is bemutattak. Miután felszállt egy-egy Mirage 2000, illetve Hornet, eltűntek a légtérből, majd jónéhány perc múlva visszatértek . egy francia KC-135FR tanker kiengedett utántöltő-csövei mögött.

Mivel az esemény a svájci légierő születésnapja is volt, ezért az old-timer gépek sem maradhattak ki a repülőprogramból. A nagyobb gépeket a valaha gyártott egyik legszebb utasszállító képviselte, a Breitling Super Constellation. A frissen felújított gép még az amerikai légierőben kezdte a pályafutását, majd a leszerelése utáni hosszas hányattatások a közelmúltban értek véget, a teljes felújítással. Az öreg hölgy másik repülőtérről érkezett, egy touch-and-go után egy-egy kis, illetve nagy sebességű áthúzást hajtott végre a négymotoros, háromfarkú óriás.
A svájci légierő múltját öt sugárhajtóműves vadászgép képviselte. Az egy Vampire-ből, három két- és egy egyszemélyes Hunterből álló alkalmi kötelék néhány áthúzás után szétvált, és a gépek egyenként is megmutatták, mire voltak képesek az ötvenes évek kályhacsövei.

A belga légierő is elhozott egy öreg gépet, ami azonban még mindig hadrendben áll. Az Alpha Jetek rendszeresítése után is megtartottak néhányat az első sugárhajtóműves gyakorlógépből, az érdekes elrendezésű Fouga Magisterből. A pillangóvezérsíkos, pirosra festett gép futóműbehúzás után látványosan, egy-két méter magasságban gyorsított végig a futópálya fölött, így kezdve meg műsorát.
A sváciak viszont a legújabb gyakorlógépüket hozták el, a Pilatus által a XXI. század gyakorlógépének nevezett PC-21-es első két prototípusa tartott géppár-bemutatót . a meglehetősen fordulékony, rövid fesztávolságú típus második példánya itt mutatkozott be először.

A helikopteres bemutatókat nem vitték túlzásba, svájci Cougar, olasz Mangusta és német Bo-105 volt látható . ez utóbbi ezúttal lényegesen szerényebb bemutatót tartott, mint amit Szentkirályszabadján már láthatott a magyar közönség.
Az ebédszünetben, unaloműzőként került sor egy nagyon kellemes meglepetésre . a gázturbinás repülőmodellekre. A repülőképes makettek sorában láthattunk L-39-est és F9F Panthert éppúgy, mint SR-71-est. Az egy-másfél méteres gépek rövid műsorainak sorából kiemelkedett a svájci festésű Hornet bemutatója . a géppel gyakorlatilag egy az egyben megismételték az eredetijének délelőtt már látott műsorát.

A repülőnapok közönségének jó része a kötelék-műrepülőket várja a leginkább, az eget színes füsttel elárasztó lélegzetelállító mutatványokat, a hajmeresztő alakzatváltásokat és szemberepüléseket. Ezen a repülőnapon ők is bőségesen kaptak kedvenceikből.
Elsőként egy nálunk alig ismert csapat, a Breitling Eagles került sorra. A hat darab, észt polgári lajstromjelet viselő L-39 Albatros még viszonylag új a repülőnapok világában. A kissé Blue Angels-es színvilágú gépek viszonylag rövid programjuk során elsősorban a klasszikus kötelék-műrepülő elemekre koncentráltak, nem erőltették a szemberepüléseket és hasonló .kunsztokat..
A délelőtti műsort a svájci Patrouille de Suisse zárta, az évfordulójukat ünneplő F-5-ösök a hazai pályán természetesen az infracsapdás rózsával zárták a műsorukat.
Csak szombaton került sorra a Red Arrows tíz Hawkja, akik az ebédszünet után a tőlük megszokott műrepülést mutatták be. A szombati hivatalos programban ezzel véget is ért a kötelékek felsorolása, azonban a műsor utolsó pontjaként árválkodott még egy sor: .Patrouille des patrouilles., vagyis kötelékek köteléke.

A nap végén a kötelékek állóhelyein mozgolódás támadt, és az utolsó szóló bemutatók alatt egymás után kezdtek villogni a gépek lámpái, csukódtak le a kabintetők, pörögtek fel a gázturbinák. Egymás után startolt el a Patrulla Aguila, Patrouille de Suisse, Red Arrows, Team 60 és a Frecce Tricolori. A kötelékek elhagyták a repülőtér légterét, majd a legutolsó műsorszámként egyszerre tértek vissza . egymás mellett negyven repülőgép, negyven füstölővel! Ezt a hihetetlen látványt néhányszor megismételve tették fel a koronát az idei szezon egyik legkellemesebb repülőnapjára.

Az Aranysas 2004. októberi számában megjelent cikk másodközlése

Kapcsolódó cikkek

Legyél Te az első hozzászóló!